Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Kunics Zsuzsa: A Walssics család és Nagykanizsa

Két számmal később elkezdte a lap közölni a „magyar tudós társaság” üléseiről tudósító - rövidebb szünetekkel folyamatosan megjelenő - „hétfői leveleit”. Részt vett minden ülésen, a bölcsészeti előadásokon — megfogalmazása szerint — „örömmel hajhászta” a „humanizmus gyöngyeit”, de elmegy a matematikai témájú ülésekre is: „jelen századunk korszelleme a politika terén az egyenjogúsítás, a demokrátia elve; a tudomány terén a realizmus, tehát bármint csiír- jük-csavarjuk a dolgot, ha nem is szeretünk mathematikai ülésre menni, de mivel korszellem, tehát el ne maradjunk...” — írja cikkében.72

„Az Akadémiában Ipolyinak, Thaly Kálmánnak, Toldy Ferencnek, Tóth Lőrincnek föltűnt, hogy egy kis fiú hátul a padokban a térdén jegyezget. Egyszer csak az a megtiszteltetés ért, hogy Thaly Kálmán hozzám jő és megkérdezi ki vagyok és miért jegyzek oly szorgalmasan.”73 Visszaemlékezése szerint Thaly Kálmán — a Magyar Történelmi Társulat titkára, s a Századok szerkesztője - így figyelt fel rá, ezzel magyarázható, hogy 7-8. osztályos gimnazista korában több írását közölte a Századok, de a Pesti Naplóban is megjelentek cikkei.

Az irodalom szeretetét annak a kis írói körnek köszönhette, mely a házukban lévő Zala-Somogyi Közlöny szerkesztőségében szokott összegyűlni. „A jó öreg Bátorfi Lajos, Hoffmann Mór (Hevesi Mór), Győrffy János, Hajgató Sándor és még többen csaknem naponkint irodalomról beszélgettünk. Természetesen egyébbről is, és sokszor vig mulatság volt a vége az irodalmi „cercle”-nek.” — emlékszik 50 évvel később a szerkesztői találkozókra.74

A „hétfői leveleken kívül” színi kritikákat közöl, de Tompa Mihály halálakor 1868-ban Hoffmann Mór költeménye mellett „Tompa Mihály emlékezete” címmel hosszú írásában ő méltatja a költő életútját s költészetét is.

Figyelemmel kísérte Zala megye szellemi fejlődését, közéletét is, négy részes cikksorozatában lelkesen üdvözölte a megye „művelt közönségét”, mikor egy „oknyomozó történelmi társulat megalakításán fáradozik” 1869-ben. A „korszellemről”, a történelem tanulmányozásának fontosságáról, s a politikához fűződő viszonyáról ír hosszan: „Csak a történelem pragmaticus ismerete nyújt kulcsot a világcultúr- fejlődés megítélésében, ...csak a történelem ismerete tár fel előttünk igazi jellemeket... egyedül az emberiség concret fejlődésének tudal- ma nyújthat garantiát a jelen viszonyok megismeréséhez, egyedül a

48