Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Kunics Zsuzsa: A Walssics család és Nagykanizsa

a megyei és községi helyhatóságok működését is felfüggesztette, így 1861. november 19-én a kanizsai törvényszék tagjai is lemondtak tisztükről.43

Az 1861-ben a városbírói tisztséget néhány hónapig betöltő Ba- bochay János ügyvéd, majd Albanich Flórián (pékmester, az 1848- 49-es évek városbírája) után 1862. május 14-én új városi magisztrátust iktattak be Nagykanizsán Wlassics Antal városbíróval az élen.44

Az új tisztikar számos súlyos, megoldatlan problémával találta magát szembe. A helybeli cs. kir. adóhivatal az év végén (1862. december 15-én) átadta a városnak az adóügyek kezelését, ugyanakkor a korábbi évekről beszedetlenül maradt hátralékok kimutatását, s az adóösszeírást nem. Hamarosan kiderült, hogy a nyilvántartások nem voltak pontosan vezetve, „több lakosok nevének egyformasága folytán” az adózók neveit és az általuk fizetendő adónemeket összekeverték. Sokan más tulajdonos birtoka után rótták le az adót.

Wlassics Antal több alkalommal a helybeli cs. kir. pénzügyigazgatósághoz, s a megyei Főispáni Helytartóhoz fordult segítségért - pénzügyi küldöttek vizsgálatát, a 3 főből álló pénztári személyzet mellé egy külön, csak az adóügyekkel foglalkozó pénztáros kinevezését kérte - de hiába.41 Sikertelen maradt azon kérelme is, hogy a kényszerű adóvégrehajtásokat - melyeket sokszor szintén mások adója miatt, hibásan rendeltek el — az „adókönyvek tisztába hozataláig” függesszék fel.46 Egyre több panasz érkezett a községi pótadó nagysága, ill. évről évre történő emelkedése miatt is. Felhasználásukról ugyanakkor nem tudtak számot adni, mivel a községi számadásokat 1851-ig visszamenőleg senki nem vizsgálta. (A megyei számvevőség 1861-ben vizsgálatlanul visszaküldte.) Hiányoztak az árvavagyonról vezetett elszámolások is. Az 1861-ben megválasztott közgyám többszöri tanácsi felszólítás ellenére 1865-ben sem mutatta be őket. Jelentős pluszkiadást jelentett a városnak, hogy a katonatiszti szállásokért a kincstár által fizetett térítés nem állt arányban a helyi lakbérek emelkedésével. (A városi tanács kimutatása szerint 1865-ben pl. a város 6661 ft. 60 kr-t adott ki, ugyanakkor ezek pótlására a kincstártól csak 3471 ft 81 kr-t kapott, csak az 52%-át.)

Ezek a visszásságok, a számos megoldatlan probléma, s a növekvő elégedetlenség következtében a nagy- és kiskanizsai lakosok 1865. tavaszán több panaszos folyamodványt intéztek a kancelláriához és a

42