Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Németh László: A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921)
hatónak. A bíróság a szabad véleménynyilvánítási jog gyakorlásának történeti példájaként említette az 1906-1907-es darabont kormány obstrukciójának esetét. A bíróság a napi politikával való foglalkozást teljesen elutasította, vagyis nem vizsgálta azt a kérdést, hogy mennyiben volt időszerű a törvényhatóság fellépése és mennyire sértette a megyei felirat a nemzetgyűlés tekintélyét. Az előzőekben összefoglalt indokok alapján tehát a bíróság az ítélet rendelkező részében a panasznak helyt adott és a belügyminiszter határozatát megsemmisítette. A bíróság döntésének alapjául szolgáló anyagi jogszabályok után fontos megvizsgálnunk az eljárásjogot is. A Közigazgatási Bíróság előtt tárgyalt általános ügyekre vonatkozó eljárási szabályoktól eltérően ugyanis a törvényhozó, az önkormányzati jogok védelme érdekében - a garanciákat erősítendő - speciális rendelkezéseket írt elő a panaszjog, a panaszirat beadása, határideje és visszavonása tekintetében. Az 1907. évi LX te. a panasz jogát a törvényhatósági bizottság közgyűlésének és a törvényhatósági bizottság tagjai felének biztosította. A törvény általános szabályai szerint a panaszirat beadására a sérelmes határozat kézbesítésétől (kihirdetésétől) számított 15 napig volt lehetősége az arra jogosultnak. A határidő jogvesztő volt, vagyis az elkésett panaszt a bíróság hivatalból, érdemi tárgyalás nélkül elutasította. A törvényhatósági bizottság közgyűlése ezzel szemben a panaszjogát a sérelmes rendelet, illetve határozat törvényhatóságnál való beiktatását vagy a sérelmes intézkedések megtételét követő 6 hónapon belül gyakorolhatta. A bíróság tehermentesítését szolgálta a törvény azon rendelkezése, amely alapján először a kormánynak és a törvényhatóságnak kellett megpróbálni a vitás kérdések rendezését, vagyis a törvényhatóság első tisztviselőjének vagy helyettesének kellett jelentést tennie a sérelmes rendeletről, határozatról vagy intézkedésről az illetékes miniszternek. Abban az esetben, ha a miniszter a kérelem alapján nem módosította vagy nem vonta vissza a rendeletet, a törvényhatóság első tisztviselője köteles volt a közgyűlést haladéktalanul összehívni. A törvény rendelkezéseit szem előtt tartva a belügyminiszter 1921. január 5-én kelt rendelete nyomán 1921. január 12-én a megyei főjegyző előterjesztést tett a belügyminiszternek. A belügyminiszter az 139
