Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Németh László: A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921)
Németh László: A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921) A világháború elvesztése, az állami keretek teljes szétzilálódása, a baloldali irányultságú forradalmak által létrehozott rövid ideig fennálló rendszer, majd ezek bukása után a radikális jobboldali fordulat és a kaotikus hatalmi viszonyok nyomán kezdett körvonalazódni az a politikai rendszer, amelyet Horthy korszaknak nevezünk. A rezsim kezdő időpontjának az 1920. március 1-jei dátumot tekinthetjük, amikor is Horthy Miklóst államfővé, kormányzóvá választották. Azonban ezzel a törvényhozási aktussal még nem dőltek el az erőviszonyok, még teljesen bizonytalan kérdés volt az új állam területi kerete, államformája és kormányzati rendszere is. Az 1919-1920-ban gomba módra szaporodó pártok és politikai szervezetek mind jogot formáltak arra, hogy beleszóljanak abba, hogy milyen legyen az újonnan létrejövő politikai berendezkedés. A rövid életű kommunista hatalom felszámolta a parlamentet és a pártokat, a keresztény kurzus egyes politikai erői is parlamentellenesek voltak, a nemzeti radikálisok a katonai diktatúra bevezetését, a keresztényszocialisták a korrupt parlament felszámolását tűzték ki célul. A pártok többsége - nem kis mértékben a nemzetközi nyomás hatására is - a választások kiírása mellett foglalt állást. így került sor az 1920-as nemzetgyűlési választásokra, amelyet a nemzeti radikális, agrárdemokrata és keresztényszocialista rendszerváltoztató programok képviselői nyertek meg, és ezzel egy radikális jobboldali, kereszténynemzeti alapú rendszer-változat lehetősége merült fel. A választásokra, ahogy az egész politikai rendszerre is az ideiglenesség volt a jellemző, az eredmények pedig egyaránt tükrözték a baloldal, vagyis a forradalmak elutasítását és az előző dualista rendszerrel való szembenállást is.1 130
