Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Hegedűs András: A magyar kormány egyházpolitikája Wlassics Gyula kultuszminisztersége idején

gen ajkú papsággal szemben akár egyházfegyelmi úton is lépjen fel, másrészt a görögkatolikusok pártfogásával az egyházmegyealapítás és az anyanyelvi liturgia terén az orosz, román és szerb támogatottságú ortodox egyház híveinek számát és ezzel befolyását kívánta csökkenteni. Nem is annyira a változó pártpolitikai szempontok követését várták a főpapoktól, hanem a nemzetiségi mozgalmakkal szemben a magyar állam területi integritásának védelmét a magyar katolikus egyházhoz való tartozás kívánalma által. így pedig a kormányzat megkísérelte a nacionalizmust, mint a centralizmus legerősebb ellenfelét, és az egység veszélyeztetőjét a Monarchia fennmaradásának alárendelni.

Mivel a korszak a liberalizmus virágkora, a liberális elvekből fakadóan számos törekvés volt az állam és az egyház szétválasztására. Ám ezt az egyház szempontjából is kedvező lépést még sem merték a liberális politikusok megtenni, mert a katolikus autonómia megvalósulásával az egyház életébe, így a püspökök kinevezésébe való beleszólást elvesztették volna, ezért inkább a főkegyúri jognak mint ősi felségjognak fenntartását hangoztatták.

A felhozott példák alapján, amelyek a korszak legjelentősebb egyházpolitikai kérdései voltak, úgy gondolom, hogy Wlassics Gyula számára a korszak nem adott lehetőséget a dualizmus-kori kormányok egyházpolitikájától elütő, önálló valláspolitika kialakítására. Ebből a szempontból tehát tevékenysége kényszerpályán mozgott.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a király is, aki nem szimpatizált a liberális egyházpolitikával, maga is úgy érezte, hogy a keze meg van kötve. Nagyon lehangoltan, aggódva írta 1893. júniusában a pápának, hogy mint alkotmányos souverain nem tudja megakadályozni a dolgok fejlődését, viszont a felelősséget sem vállalhatja érte.12 Sőt gróf Apponyi Albert kultuszminiszter sem tudott változtatni az egyházpolitikai törvényeken, holott ő néppárti képviselként e törvények megváltoztatását tűzte ki célul.

Wlassics szabadelvű politikus volt, másként nem is lehetett volna a liberális kormányzat minisztere, aki saját bevallása szerint ugyanazokat az elveket vallotta az előadói széken, mint miniszterként: „én nem lehetek más; nekem az előtt is megvolt szilárd és határozott politikai meggyőződésem és gondolkozásom, az állam és egyház közötti kérdésekben, és ugyanezeket tartom ma is helyesnek.”13 A képvise121