Csomor Erzsébet: 1956 Zalaegerszegen - Zalaegerszegi Füzetek 7. (Zalaegerszeg, 2001)

A forradalom leverése

laktanyába kell menni, hanem a Városi Tanácsra. A Városi Tanácsra érve bementünk a pincébe, ahol kaptunk fegyvereket. A fegyvertisztítás alkalmával észrevettük, hogy szovjet páncélosok jönnek. ...Arról beszélgettünk, hogyan lehetne megszökni. Ezt egy Kemenes nevű személy meghallotta, aki a nemzetőrségben mint aktív tag szerepelt, azt mondta nekünk, hogy ne próbáljunk megszökni, mert agyonlőnek bennünket. Kb. egy órára rá több szovjet harckocsi érkezett, majd ez alkalommal sikerült megszöknöm.”1 ” Pék József a Megyei Forradalmi Bizottság titkára így idézte fel a történteket: „A november 3-i ülés után különösebb dolog nem történt. Ekkor már a város és a megye is viszonylag nyugodt volt. Általában este 10 óra körül szoktam hazamenni. Ezen a napon este, mielőtt elindultam volna Apró Antal hívott telefonon, kérdezte mi van a megyében. Mondtam, rend és fegyelem, folyik a termelés. ő is mondta, Pesten is minden rendbe jött, remélhetőleg hétfőn, 5-én a fővárosban is megszűnik a sztrájk, minden üzemben indul a termelés. Megnyugodtam én is hála Isten, országosan is rendeződtek a dolgok. Haza is mentem, úgy éjfél után fél 2 lehetett, mikor valaki erősen megzörgette az ablakot. A Horváth Miki kopogott, és valaki volt még vele - ők járőröztek, ügyelet az mindig volt a forradalom napjaiban - s azt mondta, nagy baj van, az oroszok két irányból jönnek a város felé. Egy részük, amelyik Vasvár felől jön már Nekeresd és Egervár előtt van, a másik pedig amelyik Andráshida felől jön, Bagód környékén van. Gyorsan felöltöztem, azonnal bementem, hívtam a katonai parancsnokot a Borkát, — ő volt az ezred parancsnok, - de ő nem volt bent. Azt mondták kiment az oroszok elé. A Borka az egyébként mindig kicsit gyanús volt nekem. Nem ő képviselte a honvédséget a forradalmi tanácsban, hanem a Halász Feri, ő volt a törzsparancsnok, századosi rangban. Abban biztosabb voltam, hogy ő a forradalom híve. Kértem a Ferit, őt sem találták. Erre felhívtam a Závodszky Pistát, - ő volt a megyei Nemzetőrparancsnok, - mondom neki mi a helyzet. Kértem, azonnal intézkedjen, hogy a nemzetőrségnek szolgálatban lévő tagjaitól azonnal szedjék össze a fegyvereket, mire az oroszok bejönnek. Ekkor ugyanis már tisztában voltam avval, hogy az oroszok meg fognak bennünket szállni, s nehogy itt valaki el kezdjen lövöldözi, vagy valami más szamárságot csinálni, mert meg75