Csomor Erzsébet: 1956 Zalaegerszegen - Zalaegerszegi Füzetek 7. (Zalaegerszeg, 2001)
A forradalom kezdete
zéséről. A tömeg egyre türelmetlenebb volt, csak a parancsnok fenyegető ordítozása akadályozta meg az ajtó beszakítását.100 Közben a tárgyalások eredményre vezettek, a foglyok kiszabadultak, közülük többen az őrök ruhaellátmányából kaptak szabaduló ruhát. A sikertől megmámorosodott tüntetők az államvédelmisek rettegett székházához vonultak, kiszabadították a politikai okokból jogfosztott rabokat. Miután a börtön előtti téren csillapodott a hangulat, a kiszabadultak közül többen visszamentek papírjaikért, holmijaikért. A csoporthoz egy lelkes egyetemista csatlakozott és szóba elegyedett a börtönparancsnokkal. Gúnnyal és megvetéssel beszélt a kommunizmus dicstelen bukásáról, amikor az egyik kiszabadult fogoly derűsen a következő kis rigmust faragta: „Hideg szoba üres gyomor, hatméteres Sztálin szobor, meleg szoba teli gyomor ilyen pici Trumann szobor (kb. 6-7 cm mutatott).”101 A rabok kiszabadítása után a tüntetők felfokozott hangulata csillapodott, a tömeg széjjeloszlott, de délután 3-4 óra között a megyei MDP székház előtt ismét összegyűlt a város népe, egybehangzóan követelték az első titkár Dénes István lemondását. Dénes kiment a pártház erkélyére és ezt kiáltotta a tömegnek: „Ha nem akarjátok, hogy vér folyjon, tűnjetek el”.102 Az épület földszintjén Szecsődi Sándor hadnagy és katonáinak feladata volt, hogy megakadályozzák a tömeg behatolását. A pártfunkcionáriusokat is felfegyverezték, mert hiába torlaszolták el a földszinti bejáratot, az épület erkélye melletti zászlórűdon, fehér zsebkendővel a kezükben, többen felmásztak, és az erkélyen keresztül próbáltak bejutni, lemondásra bírni Dénest, aki a tömeg nyomásának engedve néhány perc múlva be is jelentette lemondását. A tüntetők ekkor felszólították Dénest, ha egyetért követeléseikkel, jöjjön velük, semmi bántódása nem lesz. Az első titkár azt válaszolta, egyetért a követelésekkel, de nem hajlandó lejönni a nép közé. A székház előtt egyre feszültebbé vált a helyzet. A kapkodó pártvezetők és az államvédelmis tisztek telefonon szinte percenként adtak más-más utasítást a honvédségi alakulatoknak. „A párt vb ebben az időben segítséget kért a he[ly]ő[rség] p[arancsnok]ságtól, mivel az odavezényeltek erőtleneknek bizonyultak. A h[atár]őrségtől meg is érkezett egy szakasz, mely közvetlen a tömeg mögött szállt le a gépkocsiról és vezényszóra töltötte be fegyverét.”103 A tüntetők ezt 30
