Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A katonai kormányzat időszaka 1849–1850 - A tanácsbeliek
püket is mihamarabb körül kellett volna határolni, lehetőséget nyújtva arra, hogy rendeleteik figyelmen kívül hagyásáért elégtételt vehessenek. Ehhez képest a kezdeti időszakban még a városok élére állított testületek elnevezését illetően is bizonytalanságok adódtak. Lehet-e például az elöljáróságot az új rendszerben is elöljáróságnak hívni? - és hasonlók. Kérdésként vetődött fel az is, hogy a tisztviselők honnan kapják ezután a fizetésüket: a várostól, az államtól, vagy feladatkörüktől függően mindkettőtől? 14 A tanácsbeliek Á sok nyitott kérdés mellett egyedül az látszott biztosnak, hogy Zala megye feudális kori mezővárosai közül a rendezett tanácesal bíró településeket15 tekintik városi jogállásúnak. Nagykanizsa, Keszthely, Sümeg és Tapolca mellett Zalaegerszeg is ezek közé tartozott. S az is biztos volt, hogy a zalai városokat eztán irányító testületeket nem választják, hanem kinevezik. Az ostromállapot viszonyai az ön- kormányzati választások lehetőségét eleve kizárták. Az új elöljáróságok megalakítása ezért mind a városokban, mind a falvakban csak kinevezés útján történhetett. Az utóbbiakban ez a járási szolgabírák közreműködésével zajlott, akik Bogyay Lajos kormánybiztosi kinevezése után hamarosan megkapták tőle az ezzel kapcsolatos utasítást. A városok új közigazgatási szervezetének létrehozását azonban a megyefőnök saját, közvetlen felügyelete alatt kívánta végrehajtani.16 A fent említett bizonytalanságok viszont megnehezítették ezen szándék következetes megvalósítását. A városi tisztviselők helye és szerepe az új közigazgatási rendszerben egyelőre még a kormánybiztos előtt is tisztázatlan volt. Mivel e tekintetben addig valószínűleg saját belátása szerint cselekedett, 1849. december 7-én - kinevezése után három héttel - a megyei közigazgatás újjászervezése kapcsán készített jelentésében arra vonatkozóan kért utasítást a kerületi főispántól, hogy a városokban «mennyi egyén alkalmaztassák, s ezek mily fizetéssel, minő pénztárból láttassanak el."17 Válasznak a levéltári iratokban nincs nyoma, ezért feltételezhetjük, hogy Bogyay Lajos - konkrét instrukciók hiányában - a későbbi, felsőbb jóváhagyás reményében kezdte meg 1849 végén, 1850 elején a városi 11
