Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén
Ferenc 38, Emrik János 26, Herczeg József 48 éves. Eszerint a városbíró, a jegyző és Kováts József képviselték az idősebb nemzedéket, az útbiztos és Tivalt Ferenc a középkorosztályhoz, a szállásmester pedig a fiatalabb generációhoz tartozott. Érdekes, hogy a fontosabb tisztségek viselői (a bíró, a jegyző és a két tanácsos) mind Zala megyén kívül, Veszprém, Győr, Sopron, illetve Vas megyében születtek, csak az útmester és a szállásmester származtak Zalából. Az utóbbiak közül is csak a fiatal szállásmester, Emrik János vallhatta Zalaegerszeget szülőhelyének. Általában valamennyiük szorgalmát, képességeit, politikai érzületét, hivatali és hivatalon kívüli magatartását jónak, vagy nagyon jónak minősítették. Képességeire és szorgalmára vonatkozóan egyedül Ráizinger József kapta a »megfelelő" jelzőt, hivatali és hivatalon kívüli magatartását viszont »dicséretesének jellemezték. Móczer István szorgalmát illetően megjegyezték, hogy «a kora miatt egy kissé lassú". Tivalt Ferenc minden tekintetben a »nagyon jó", illetve »nagyon szorgalmas" minősítést érdemelte ki.169 Az itt bemutatott tisztikar összetétele nem sokáig maradt változatlan. Már küszöbön álltak a város igazgatásában a véglegesnek szánt állami berendezkedés szempontjainak megfelelő átalakítások, amikor a fentiektől egészen eltérő okok miatt egy másik fontos tisztségnél is személycserét kellett végrehajtani. 1855 júliusában ugyanis Móczer István jegyzőt gutaütés érte, s úgy tűnt, hogy hosszabb időre munkaképtelenné válik. Az adóbehajtással kapcsolatos feladatok és az egyéb napi teendők miatt munkája nem tűrt halasztást, ezért a jegyző felgyógyulásáig a megyefőnök felhatalmazta a várost egy jól használható, kisegítő személy felvételére 45 krajcáros, vagy legfeljebb 1 pengőforintos napidíjjal.170 Szeptember végéig azonban még mindig nem találtak alkalmas személyt, a jegyző pedig tovább betegeskedett. Ezért a választmány 1855. szeptember 20-i ülésén úgy döntött, hogy ismételten a megyehatósághoz fordul segítségért. »A város jegyzője folytonos betegsége miatt hivatalában gátolva van, de a városnak ügyei hátramaradást nem szenvedhetnek. A város rendes tanácsa pedig jegyző nélkül teendőit végezni egyáltaljában nem is képes" - vázolta a fennálló helyzetet Ráizinger József városbíró távollétében Kováts József fizetett tanácsos. Ezt követően a szolgabíró közbeavatkozása folytán gyors intézkedés történt: 1855. október 3-tól Tekésy Károly helyszínelési írnokot 1 pengőforintos napidíjjal ideiglenes jegyzővé felfogadták.171 Ezzel egyidejűleg a me83
