Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén
mányzatnál rendszeresítve.157 így az itteniek legfeljebb a közigazgatás egy újabb és nagyarányú, a helyi önkormányzatok működését is alapvetően érintő átalakításában reménykedhettek. Egy másik, régóta esedékes ügyben azonban sikerült végre eredményt elérni. 1855. április 20-án az egerszegi városi tanács «Horváth Imre tanácsos úrnak hazulról lett elmeneteléről és mindeddigi elmaradásáról" értesítette a szolgabírói hivatalt. 158 Az erről szóló levelet Ráizinger József városbíró fogalmazta meg. Ebben elmondta, hogy a tanácsos anélkül, hogy azt az elöljáróságnak bejelentette volna, 1855. április 3-án reggel Egerszegről elutazott és azóta nem tért vissza. Majd így folytatta: «Miután szükséges egyén héjánya miatt az adóhátralékok behajtásával nagyon akadályozva volnék, méltóztassék Te[kin]t[e]tes Főbíró Úr írt Horváth Imre tanácsos helyett, ki ha megtérne is, bizonyos okoknál fogva hivatalos állását többé különben se foglalhatná el, egy más egyénnek kineveztetését a Te[kin]t[e]tes Cs[ászári] Kir[ályi] Megyehatóságnál kegyesen kieszközölni." Az egerszegi járás élére, Fábián Pál helyére, a megyében lezajlott közigazgatási átszervezések folytán kinevezett új szolgabíró, Orosz Ferenc már másnap, azaz 1855. április 21-én felszólította a városbírót, hogy részletezze azokat a «bizonyos okok"-at, amelyek miatt Horváth Imre többé nem töltheti be tisztségét.159 Ráizinger József ezek után 1855. április 28-án kelt beadványában öt pontban foglalta össze a Horváth Imre által 1851-től kezdődően elkövetett visszaéléseket: 1851-ben az akkor elhalálozott Ring János végrendeletének végrehajtására küldték ki. Az általános örökössel a végrendelkező által különböző célokra hagyott pénzösszegeket mind kifizettette. Abból azonban 300 váltóforintot magánál tartott, és az érintettek soha nem kapták meg. Az ugyancsak Egerszegen elhalt Csapó Sándor javainak eláru- sításakor beszedett pénzből 245 váltóforintot vett magához, s ezt később sem tudta lefizetni. 1854-ben Ráizinger József városbíró távollétében, annak helyetteseként, a postán felvette azt a pénzt, amelyet a soproni főhadipénztár küldött a városnak a katonaság számára kiszolgált szállások fejében. Ebből 30 pengőforintot szintén elköltött, s bár a város szóban és írásban is többször figyelmeztette, tartozását nem tudta kielégíteni. A katonáknak szállást adó Kummer Ferenc pedig a városon követelte a pénzt. Ugyancsak nem fizette le a kapitányi szállásbérhez Rosenberger Izsáktól átvett 10 pengőforintot sem. A mértékek hitelesítéséért fizetett díjak beszedését is magára 77
