Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Az önkormányzat működése 1850–1853
általában ennél kevesebben jelentek meg.120 Annak sincs nyoma, hogy a megye a bíróválasztás miatt szorgalmazta volna újabb, nagyobb létszámú választmányi gyűlés összehívását. Úgy tűnik, hogy a felettes hatóság az ügy minél előbbi, gyors lebonyolítására törekedett, s egyedüli célja az volt, hogy a lehető leghamarabb új vezetője legyen a városnak. Bogyay Lajosnak a kerületi főispánhoz küldött jelentéséből tudjuk, hogy a Pathy János helyére lépő jelöltek között Handler István neve is fölmerült. Őt - mint korábban említettük - már 1851 októberében is javasolták erre a tisztségre. Kereskedői tevékenységére hivatkozva Handler István azonban nem vállalta el a sok elfoglaltsággal járó pozíciót.121 Az új városbíró, Ráizinger József neve már az 1840-es évek elején szerepel a tanácsosok között. Pár év kihagyás után 1846-ban a konzervatívok juttatják be ismét a testületbe. A megyei vizsgálat lezárulása után, az ideiglenes tisztviselők hivatalba lépésekor is megtarthatta tisztségét, 1847-ben viszont nem választják meg. Ugyanebben az évben aláírja a liberális önkormányzati szabályrendelet felsőbb jóváhagyása érdekében szerkesztett folyamodványt. Az 1848-as önkormányzati választásokon Pathy János és Kováts József mellett ő is indul a városbírói állás megszerzéséért. Pathy János lesz a győztes, Ráizinger Józsefet viszont megválasztják tanácsossá. 1849 júniusában, amikor a császári csapatok már Egerszeget fenyegetik, a rendkívüli kiadások fedezésére 500 pengőforint kölcsönt ad a városnak. A várost irányító testületben elfoglalt helyét az új kormányzati rendszer idején is megőrizte. Mind 1849. december 31-én, mind pedig 1850. június 18-án megerősítették tanácsosi tisztségében. 1851 októberében fizetett tanácsosi állásra ajánlották, a tanácsosok személyében azonban, mint tudjuk, nem történt változás.122 Forrásaink adatait összesítve azt mondhatjuk, hogy politikai nézeteit tekintve Ráizinger József inkább a liberálisokhoz állt közelebb. A másik két jelölt, Handler István és Isoó Ferenc is a liberálisokat támogatta 1847-ben.123 Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az új bíró személyének kiválasztásakor az egykori liberális csoportosulás tagjai kerültek előtérbe. Talán némi kompenzáció volt ez a tanács konzervatív túlsúlyáért, de az is lehet, hogy a visszás közállapotok kivizsgálását sürgetők lecsendesítését szolgálta a számukra gondolkodásmódja és határozottsága révén jobban elfogadható városbíró kinevezése. Az addigi városbíró, Pathy János ezt követően a választmányban foglalt helyet. 62
