Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Az önkormányzat működése 1850–1853
megyei vezetés háttérben meglévő esetleges személyi kapcsolatain kívül az is magyarázatul szolgálhat, hogy a soproni kerületi főispánt, Hauer Istvánt ebben az időszakban már sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatták, mint a felügyelete alá tartozó, rendezett tanácsú városok egyikében keletkezett, évtizedekre visszanyúló korrupciós ügyek rendbehozatala. 1852 januárjától ugyanis 6 is tagja volt azon bizottságnak, amely a Magyarországon bevezetendő végleges közigazgatási rendszer kidolgozásán munkálkodott, 1853 elején pedig a katonai és polgári kormányzóság polgári osztályának vezetőjévé nevezték ki.113 Az ezt követően lezajlott országos közigazgatási átszervezések és a vele együttjáró személycserék pedig ugyancsak közrejátszhattak abban, hogy a zalai megyeszékhely zűrös közéleti viszonyairól a figyelem elterelődött. A fennálló helyzettel elégedetlenkedők várakozásai tehát nem teljesültek. A közélet tisztaságának helyreállítására kínálkozó lehetőség kihasználását az abszolutisztikus törekvések erősbödését jelző felsőbb rendelkezések meggátolták. Az önkormányzat működése 1851-1853 Általános rendelkezések A városi tisztviselőknek és a választmányi tagoknak 1851 őszén új esküformula szerint kellett hitet tenniük az uralkodó iránti hűségről és megígérniük a törvények betartását, a felsőbb hatóságoknak való engedelmességet, valamint a község érdekeinek mindenkori szem előtt tartását. A polgármester, a tanácsbeliek és a választmányi tagok részére külön esküszöveget bocsájtottak ki. Ezek csekély mértékben eltértek egymástól, a lényeget tekintve azonban nem különböztek. A tanácsbeliek eskümintája a következőképpen hangzott: nÖn esküdni fog a mindenható Istenre, s becsületére és hűségére fogadandja, hogy őfölsége, első Ferenc József fönséges fejedelmünk és urunk, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország, Lombardia és Velence, Dalmát-, Horvát- és Tótországok, Galícia, Lodomeria és Illíria királya, Ausztria főhercege st[b.], s őfölsége után fönséges törzsökéből és véréből származandó örökösei iránt törhetlenül hű és engedelmes leend. Ön esküdni fog, hogy 58
