Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Panasz a városi tanács ellen
Egy későbbi jellemzés szerint azonban tanácsosi hivatala mellett sokat foglalkozott asztalos mesterségével is, ennélfogva hivatali munkáját elhanyagolta, az ügyintézéssel egyre kevesebbet törődött.95 Tivalt Ferenc pénztárnok már az 1840-es évek első felében tagja volt a tanácsnak. 1846-ban a választás helyszínéről eltávolított »német párt"-nak a vármegyéhez intézett panaszlevelén szerepel a neve. 1847- ben pedig ugyancsak aláírta azt a folyamodványt, amelyben a helyi liberálisok az önkormányzati szabályrendelet felsőbb jóváhagyásának kieszközlését kérték. 1848-ban újból beválasztották a tanácsba.96 A szabadságharc leverése után 1849. december 31-én pénztárnokká és kamarássá nevezték ki, s ezt a pozícióját a véglegesítéskor, 1850. június 18-án is megtartotta. Smalkovits Mihály információi a város anyagi helyzetére és a pénzügyi manipulációkra vonatkozóan valószínűleg tőle származtak. Horváth Károlyt szintén már az 1840-es évek első felében a tanácsban találjuk. 1846-ban és 1847-ben Tivalt Ferenchez hasonlóan ő is aláírta mind az említett panaszlevelet, mind pedig a szabályrendelet felsőbb megerősítését szorgalmazó folyamodványt. 1848- ban sem a tanácsban, sem a képviselő-testületben nem találkozunk a nevével.97 Ezt követően 1849. december 31-én ideiglenesen, majd 1850. június 18-án véglegesen megkapta a gyámatyai tisztséget. Tivalt Ferenccel együtt ők ketten képviselték az egykori liberális csoportosulást a tanácsban. Velük ellentétben Herczeg József útmestert és Tóth György szállásmestert a konzervatív irányultságú társaság tagjai közé sorolhatjuk. 1846. november végén mindkettőjük aláírta az Osvald Károly és társai által hatalomra juttatott tisztikar elfogadásáról és a liberális ön- kormányzati szabályrendelet elutasításáról szóló nyilatkozatot. A tanácsban ebben az időszakban egyikük neve sem szerepel.98 Egészében véve tehát a nyolc tanácsbeli közül hatot (75 %) konzervatív beállítottságúnak tekinthetünk, a döntések előkészítésében kulcsszerepet játszó tisztviselők - a bíró, a jegyző és a két fizetett tanácsos - pedig mind ide tartoztak. S nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az 1850-1851 folyamán megtörtént személyi változások során mindinkább a konzervatív tábor tagjai kerültek előtérbe. Az 1850. június 18-i állapotokhoz képest, ahol Tivalt Ferenc és Horváth Károly mellett még az annak idején ugyancsak a liberálisokat támogató Koren Bálint és a szintén inkább talán velük rokonszenvező 49
