Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A provizórium kora 1851–1853 - Panasz a városi tanács ellen

súlyozni fogja. S talán akadt, aki elhitte, hogy mindez majd másfajta emberi magatartással és hivatali bánásmóddal párosul, s a közéleti bajok hathatós beavatkozással azonnal orvoslásra találnak. Lehetséges, hogy a főorvos kormányhű megnyilatkozásai a modernizáló célkitűzések iránti megelőlegezett bizalomra utalnak, de az sincs kizárva, hogy csak gesztus értékűek és a mielőbbi intézkedés elérését szolgálták. így vagy úgy, a történész itt nem bocsájtkozhat találgatásokba, viszont a főorvos szakmai pozíciója, biztos egzisztenciája, az eseményeket kellő távolságtartással szemlélő magatartása miatt az is nehezen képzelhető el, hogy bármilyen egyéni érdeke fűződött volna a városi tanács bepanaszolásához. Cselekedetét tehát csak az a meggyőződés motiválhatta, hogy a közélet tisztaságát Egerszegen is meg kell teremteni. Talán úgy érezte, hogy fel kell vállalnia azoknak a képviseletét, akik éppúgy elégedetlenkedtek, mint 6, de nem tudták rászánni magukat ezen lépés megtételére. Összességében véve megállapíthatjuk, hogy gondolkodásmódja sokkal inkább a helyi liberálisok, mint a konzervatívok felfogásához állt közel, tetteivel pedig egyértelműen az előbbiek törekvéseit támogatta.

Ezt bizonyítja az is, hogy hosszúra nyúlt levelében - egyes lojális kijelentései ellenére - a sorok között mindvégig kiérezhető egyfajta közvetett bírálat, amely az általa vétkesnek tartott tanácsbelieken túl a megyei, illetve a fölöttes hatóságoknak szól. Mégpedig azért, mert nehezen volt hihető, hogy abban a politikai közegben, ahol a különböző rendű és rangú hivatalnokok hangulatjelentései és a besúgók garmadája által szállított információk alapján mindenkiről szinte mindent tudni lehetett, ne lettek volna képesek a városi igazgatást felügyelő hatóságok képet alkotni maguknak az általuk kinevezett tisztviselők korábbi hivatali tevékenységéről, hibáiról és erényeiről. Különösen a megyei szervekre érvényes ez. így azt is lehetne mondani, hogy mindez lényegében az 6 beleegyezésükkel történt. Ezt persze a főorvos szó szerint nem írhatta le. Mögöttes gondolatait azonban levelének kérdés formájában megfogalmazott zárómondatai visszhangozzák: nEzt jelenti hűségesen szolgálni a kormány érdekeit?! Vagy kinek a nevében alkalmazták őket?!"

Elismerhetjük, hogy az adott politikai viszonyok között nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy valaki egy ilyen kérdést a kerületi főispán, a nagy hatalmú Hauer István báró mellének szegezzen. Smal- kovits Mihály provokatív kérdésére azonban nem érkezett válasz.

45