Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Panasz a városi tanács ellen
el - a főorvos előadása szerint azóta sem lettek beszedve. A hűtlen pénztárkezelők - írja - a pénzt 15-20 évvel korábban a szegény adó- hátralékosokkal - azok alapvető háztartási eszközeinek eladása révén - befizettették, s ahelyett, hogy a hadiadó pénztárba tették volna, a maguk javára fordították. Majd azt mondja, hogy a pénz a jelenlegi városi tanácsosok pártja és azok "egerszegi származású baráti köre" között van szétosztva, s annak kamatait soha nem követelte senki. Az adósságot nem táblázták be, s az adósok kötelezvényt sem állítottak ki tartozásukról, mert különben nemcsak nekik, hanem az általuk érintett barátoknak és rokonoknak is vissza kellene fizetni az eltulajdonított pénzt. A főorvos az újonnan letelepedettek által kötelezően fizetett díjakból befolyt összeg felét is hiányolja, s úgy véli, hogy a most hivatalban lévők azt is saját céljukra használták fel. Állítja, hogy a mostani pénztárnok, Tivalt Ferenc szerint az összes egykori pénztáros adós, és senki nem fizet. A kintlévőségek miatti hiány súlyos zavarokat idézett elő a város gazdálkodásában. Emiatt a naponta felmerülő rendkívüli kiadások fedezésére mindig újabb és újabb kölcsönt kell felvenni. A város vezetése állandóan új hitelforrásokat keres és adósságot adósságra halmoz. Mindezt a lakosság rovására, az egyenes adóra kivetett pótadó emelésével kívánják fedezni, ami viszont a földbirtokkal rendelkezők egzisztenciáját veszélyezteti, állapítja meg a főorvos. S mivel úgy látja, hogy az adósság a polgárok megkérdezése nélkül napról napra nő, felteszi a kérdést: nHol fog ez megállni, ha a városi tanácsosok önkényének e tekintetben gátat nem vetnek?" A vétkesek perét annak idején az őket vádoló városi ügyvéd a megyei büntető törvényszékhez fellebbezte. Itt azonban a bekövetkező forradalom és egyéb okok miatt azt hosszú ideig elfektették, s a tárgyalásra végül is nem került sor. S ami Smalkovits Mihályt végképp felháborította, az az volt, hogy a választmány 1851. február 1-jei ülésén úgy döntött, hogy az ügy mielőbbi lezárása érdekében a város nevében korábban beadott fellebbezéstől eláll, s ezzel a pert a megyei törvényszéktől visszavonja. A testület tagjai indokként azt hozták fel, hogy a számadások "sokasága és terjedelmessége" miatt azok belátható időn belüli megvizsgálását úgy sem lehet remélni, a fellebbezést pedig a választmány a maga részéről egyébként sem tartja szükségesnek, megelégszik az úriszék által 1846-ban hozott ítélettel. (Ezzel az érintettek is egyetértettek.) Elhatározták azt is, 38
