Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A katonai kormányzat időszaka 1849–1850 - Bizonytalansági tényezők
kezó tagjai közül lehetett válogatni. Ők azonban nemcsak hivatali tapasztalatukat, hanem a feudális kori kisváros patriarkális viszonyaiból átöröklődött életszemléletüket és munkastílusukat is magukkal hozták, amit nehezen lehetett beilleszteni az új államszervezet szabályozott ügyvitelt, a fölöttes hatóságok útmutatásainak pontos követését igénylő közigazgatási rendszerébe. Az ügyintézés határidő nélküli halogatása, az akták fölhalmozódása, az árvák vagyonát és a közpénzeket kezelő tisztviselők sokszor évekre visszamenőleg elhanyagolt számadása, az ellenőrzés hiánya, a problémák maguktól való megoldódásának kivárása, adott esetben a döntések személyes kapcsolatrendszer révén történő befolyásolása, a hivatali teendők mellett más, tényleges megélhetést biztosító foglalkozások űzése stb. mind olyan hibái és jellemzői voltak a helyi közigazgatásnak, amelyet egyik napról a másikra nem lehetett kiirtani, vagy végérvényesen megszüntetni. S e tekintetben a város vezetésébe újonnan bekerülő tisztviselők és az 1848-ban vagy korábban már valamilyen szerepet vállalók véleményünk szerint nem igen különböztek egymástól. Hiszen az újak is a régi rendszerben nevelődtek ki, annak példáját látták maguk előtt. Gondolkodásmódjuk, értékrendjük megváltozásához idő kellett. Az biztos, hogy a birodalom osztrák tartományaiban alkalmazott, a bürokratikus államgépezet részévé vált "mintahivatalnok" ideáljától eléggé messze álltak. A bajt csak tetézte, hogy 1850. június 18-i véglegesítésük is tulajdonképpen csak ideiglenesnek számított. Ez abból adódott, hogy a cs.kir. hatóságok az elkészülő községi törvény reményében kezdettől fogva hangsúlyozták a községi igazgatással kapcsolatos rendelkezések, s az ebből fakadó intézkedések ideiglenes jellegét. Ennek ellenére a községek jogállására, hatáskörére vonatkozóan állandóan érvényesültek bizonyos, a felsőbb rendeletekben, utasításokban nyomon követhető és a birodalmi célkitűzésekkel összhangban lévő irányelvek és elképzelések. Főként a megyei hatóságok szerepének, feladatkörének meghatározásához kapcsolódott a községek irányítását, jogaik körülhatárolását tárgyaló szabályozás. Ez mindvégig a megye számára biztosította a községek feletti teljhatalmat. A törvény végül 1859-ben megszületett, végrehajtására azonban soha nem került sor. így a községi igazgatás átfogó és végleges rendezése sem valósult meg Magyarországon az abszolutizmus idején. Közvetlenül a szabadságharc leverése után - tárgyalt korszakunk 25
