Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A katonai kormányzat időszaka 1849–1850 - A tanácsbeliek

költségvetését, s ezt követően 1850. április 22-én közölte Zala megye kormánybiztosával az itteni városok tisztikarának átalakítására vonatkozó rendeletét. Ebben meghatározta, hogy melyik városban milyen tisztviselőket és mekkora fizetéssel lehet alkalmazni. Döntését elsősorban a városok anyagi helyzete motiválta, de indoklásképpen azt is felhozta, hogy a városok bíráskodási jogkörének korlátozásával teendőik is megkevesbedtek, ezért a tisztviselők számát csökkenteni kell. Az egyes állásokra alkalmas konkrét személyek kijelölését a kormánybiztosra bízta, akit ezen döntések meghozatalánál az ún. "bizalmi férfiak" tanácsai segítettek. Ugyanúgy, mint a korábbi nelőleges tanácskozmány"-nál, itt sem ismeretes, hogy ezek köre kikből tevődött össze.27

Dőry Gábor fenti rendelete értelmében Zalaegerszegen a következő fizetett állásokat rendszeresítették: 1 városbíró, 1 jegyző, 2 tanácsos, 1 pénztárnok és kamarás, 1 útmester és 1 szállásmester. A tisztviselők közé tartozott még a gyámatya is, akinek munkáját nem a városi pénztárból, hanem az árvavagyonok kamatainak meghatározott részével honorálták. A fenti tisztségeket az 1850. június 18-án megtörtént kinevezés alkalmával a következők nyerték el: 28

városbíró:

Pathy János

földbirtokos

jegyző:

Arvay István

ügyvéd

tanácsosok:

Móczer István

pénztárnok és

Horváth Imre

szíjgyártó

kamarás:

Tivalt Ferenc

ács

gyámatya:

Horváth Károly

festő

útmester:

Tüttösy György

szállásmester:

Koren Bálint

puskaműves

Amint látjuk a városbíró, a jegyző, a pénztárnok és kamarás, valamint a gyámatya személye változatlan maradt. A tisztviselők számának radikális leépítése elsősorban a tanácsosok létszámának korlátozásában nyilvánult meg. Míg a forradalom és szabadságharc idején 12 tanácsosa volt a városnak, addig 1849. december 31. után már csak hatan, most pedig mindössze ketten töltötték be ezt a tisztséget. Móczer István és Horváth Imre személyében ők is a már 1849.

16