Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Változó idők
jóváhagyott. Ha volt kifogásuk e tekintetben, az csak a kinevezéses rendszer ellen merülhetett fel. Bár az itt tárgyalt ülésen erről nem esett szó, mégis gondolnunk kell rá, hiszen az árvabizottmány létrehozásakor a kinevezést már megpróbálták kiküszöbölni! A fizetések viszont a korábbi juttatásokhoz és a város jövedelmi viszonyaihoz mérten tényleg magasnak számítottak. A kormány akaratát közvetítő helytartósági osztály ezzel, mint már említettük, főként a szakmai szempontok érvényesítését, a csak a hivataluknak élő tisztviselők foglalkoztatását, a korrupció kiküszöbölését és a közélet tisztaságának megteremtését szerette volna elérni. A községtanácsnak viszont - amellett, hogy javaslattétel helyett feltételezhetően inkább maga szerette volna megválasztani a tisztviselőket - a városi tanáccsal együtt nap mint nap szembe kellett néznie az új közigazgatási rendszer által előidézett pénzügyi nehézségekkel. Az adósságok és a költségvetési hiány fedezésére különböző címeken kivetett pótadók mind az itteni lakosságot terhelték. S az emiatt támadó elégedetlenség és zúgolódás, az adóbehajtás bonyodalmai közvetlenül a város irányítását végzőket érintették. A fenti elhatározásokat megfogalmazó és a valódi önkormányzati hatáskört hiányoló községtanács pedig a magával hozott liberális örökségénél fogva, és a mezővárosi igazgatás magyarországi hagyományaitól indíttatva, az adott politikai viszonyok között, valószínűleg a pénzügyi problémáktól függetlenül sem tudott volna azonosulni az önmagában helyeslendőnek és követendőnek nevezhető, s nagyon is szükséges célkitűzésekkel. így, bár a kormány a modernizáció megvalósítását és a polgári közigazgatás kialakítását célzó intézkedéseket a rendelkezésére álló apparátussal végrehajtatta, igazából nem tudta azokat elfogadtatni. Mégpedig azért nem, mert a magyarországi helyi autonómia hagyományai alapvetően ellentmondtak a centralizált államszervezet által létrehozott, mindenféle népképviseletet nélkülöző struktúrának, amelynek keretei között a kormány a szándékait érvényre kívánta juttatni. Az ambivalenciát jól tükrözi, hogy pontosan az általa kinevezett községtanács és elöljáróság, amelynek elméletileg leginkább egyet kellett volna értenie a felülről jövő intézkedésekkel, hiányolta legjobban a "független önkormányozhatás"-t. S mindezt fel is merte vetni akkor, amikor a küszöbönálló változások előjelei már érezhetőek voltak. A város az adott körülményeket tekintve a drága közigazgatásért cserébe tényleges »városi szerkezet"-et, valódi tartalommal telített 158
