Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Változó idők
porodhatnának." Ezért "Zalaegerszeg mezővárosa, mely birtok, s minden egyéb jobbágyi tartozások tekintetében a volt földesúri viszonyokból már törvényesen egészen felszabadult, s birtokára nézve tökéletesen független önállásű, városi hivatalnokai [és] szolgái fizetésére, s belügyeinek kezelésére, s kezeltetésére ügyes számítással vezetett gazdálkodás mellett mindenesetre fog is annyi költséget kiállíthatni, s önkormányozhatása által annyi erőt kifejthetni, hogy a városi rendtartás által kiszabott szerkezetet életbe léptesse, s folyamatban tarthassa" - fejtették ki. Ehhez azonban az kell, hogy a hivatalnokok számát és fizetését a város területéhez, népességéhez és egyéb körülményeihez mérten, a községtanács meghallgatásával állapítsák meg. így a városnak nem lesz szüksége annyi községi pótadóra, mint mostani, "tetszőleges" városi szerkezete mellett, tették hozzá, majd újból kiemelték a város közvetlen megyei fennhatóság alá kerülésének fontosságát. Ha pedig a falusi rendtartás szerint szervezik újjá és ezután is járási felügyelet alatt tartják, akkor "kiadásainak, s hivatalnokainak, s számuknak kevesbítésé"-vel Egerszeg csak «mint közönséges falu kíván tekintetni, s elöljáróit is csak a faluk módjára neveztetni, fizetni, s ügyei kezelésében a faluktól semmiben el nem térni, de költségesebb hivatalnokokat s szolgákat sem fizetni, mint a körűié fekvő faluk." A városi rendtartás szerinti újjászervezése esetén azonban "mérsékleti erőmegfeszítéssel is mindent el fog követni, hogy a városi rendezést lehető pontosan életbe léptethesse s fenntarthassa" - jelentették ki.288 A városi rendtartás melletti állásfoglalásnak a községi törvény végrehajtásának meghiúsulása miatt a jövőre nézve nem volt jelentősége. Az ennek kapcsán elmondottak viszont rávilágítanak a város igazgatásának az abszolutista kormányzati rendszer fennállásából adódó legfőbb problémáira. Jelen munka keretei között nincs lehetőségünk a fentebb többször is idézett jegyzőkönyv szövegének teljes közlésére. Annak egészét áttekintve viszont az ülésen résztvevők érveléséből egyértelműen kitűnik, hogy nem annyira a városi tisztviselők számát, hanem sokkal inkább azok fizetését tartották magasnak. A tisztviselők számát jobban csökkenteni már nem igazán lehetett volna, hiszen a meglévő létszámmal is csak nagyon nehezen tudták ellátni a rájuk háruló feladatokat. S emlékezzünk rá, hogy az átszervezés előtt maga a város sokkal nagyobb létszámú tisztikart és szolgaszemélyzetet igényelt, mint amit végül a helytartósági osztály /57
