Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben - Zalaegerszegi Füzetek 5. (Zalaegerszeg, 1998)
Országgyűlési képviselőválasztás
Csertán Sándort. Csertán kormánybiztosként elsősorban Perczel Mór Zalában állomásozó hadtestének kiegészítését, felszerelését, ellátását és élelmezését intézte, közvetített a magyar honvédsereg és a megye polgári vezetői között. Az tijoncozással és népfelkelés szervezésével megbízott kormánybiztos a császári megszállás idején elhagyta Zala megyét, és 1849 februárjában visszatért az - akkor már Debrecenben ülésező - országgyűlés képviselőházába. Május 5-én a vésztörvény visszamenőleges hatálya ellen szólalt fel. Politikai hitvallását hűen jellemzi akkori kijelentése: „forradalmunk fő erénye, fő dísze az, hogy szelídséggel és az igazság erejével győztünk, nem rettentés, nem kegyetlenség, hanem az igazság adta nekünk a győzelmet”. 1849. május 15-én - immár a Szemere-kormány tói — újabb kormánybiztosi kinevezést kapott Csertán. Május 21-én még ott volt Buda várának visszavételénél, majd május utolsó napjaiban Zalába érkezett, visszaállította a megye magyar közigazgatását, megkezdte az újoncozást és az adóbeszedést, és megkísérelte megszervezni a megye védelmét is. Másfél hónappal később, július közepén ismét menekülni kényszerült a megyét megszálló császáriak elől. Szegedre utazott a kormányt követve, majd a fegyverletétel után ő is fogságba esett. Előbb Aradon, később pedig Pesten tartották fogva. Már megkezdődött ellene a hadbírósági vizsgálat, amikor felesége Zalaegerszeg elöljáróihoz folyamodott, hogy segítsenek a férjét felmenteni az alaptalan vádak alól.172 A város 1849. november 10-i tanácsülése az alábbi nyilatkozattal állt ki volt országgyűlési képviselője mellett: „Mi, Zalaegerszeg, Zala megyei mezőváros rendes bírája és tanácsa ezennel hitelesen bizonyítjuk, hogy a magyar kormány alatt Zala megyében kormánybiztosi mineműségben működött tekintetes Csertán Sándor úr városunkban, de tudomásunkra a megyének bármely helyén is a magyar kormány iránti esküre kit se kényszerített, se a megyében, se pedig a városokban tisztújítást nem tartott, a városok működését fel nem függesztette, a felséges király iránti hűség miatt kit se üldözött, annál is inkább el nem fogatott, és senki javait el nem foglalta, úgy szinte az újoncok kiállításoknál tettlegesen fizikai erőszakot nem használt.”173 89
