Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben - Zalaegerszegi Füzetek 5. (Zalaegerszeg, 1998)

Honvéd újoncozások

1849

június

júl.

jún.-júl.

5.

11

13

15

16

17

19

20

21

25

7.

értelmiségi22

kézműves1

6

1

7

1

3

221

fogl. nélküli

17

4

213

1

1

20

együttesen

1

1

13

5

9

1

4

4

3

1

1

43

Miután a korábbi űjoncozások már kivonták a városból a mobilisabb értelmiségi elemeket, most mindössze két ilyen fiatalember akadt: a már említett Simonfi Endre, és Patyi Ignác helybeli, 25 éves tanító. Az egerszegi újoncok többségét a kézművesek ill. „foglalkozás nélküliek” tették ki, nagyjából azonos arányban. A kézművesek többsége, 8 fő a csizmadiák közül került ki. Szabó, varga és takács 3-3 fő állt honvédnek, míg további négy mesterség 1-1 fővel képviseltette magát. A „foglalkozás nélküliek” között azokat tüntettük fel, akiknél a beavatási jegyzőkönyvben a „mestersége” rovatot egyszerűen kihúzták. Ők gyaníthatóan földműves származásúak, egyszerű parasztok lehettek (hasonlóan az egy évvel korábban toborzott önkéntesekhez).

Zalaegerszeg 43 újoncából 19 fő a város szülöttje volt, 13-an tizenhárom másik zalai településről származtak. Vas megyében hatan, Veszprém megyében ketten születtek, Zemplénből, Te- mesből végül Csehországból pedig egy-egy zalaegerszegi újonc származott. Noha az idegenek aránya némileg meghaladta a „bennszülöttekét”, helyettesállításra mindössze hét esetben került sor. A helyetteseknek egyenként 80-tól 110 pengőforintig terjedő összeget fizettek azok, akiket sorozás (sorshúzás?) alapján kívánt a város kiállítani. A helyettesek átlagosan 114 forintnyi összeget kaptak.

66