Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben - Zalaegerszegi Füzetek 5. (Zalaegerszeg, 1998)
Politikai küzdelmek 1848 előtt
hivatali visszaélése vagy hűtlen pénzkezelése, az illető tisztviselőket mozdítsák el hivatalukból, és helyettük választassanak másokat.27 A vizsgálat elrendeléséről értesülő Osvald Károly - és hat társa - november 13-án az ellene panaszkodókat jelentette fel a vármegyénél. „Lefolyt 1844. év előtt Zalaegerszeg mezővárosának tisztválasztását mindig az egy értelem és érzelemnél fogva, minden korteskedés nélkül, legszebb renddel gyakoroltuk” - írta Osvald. „Történt azonban, hogy írt 1844. évben Jákum Ferenc és Rozner Mihály a korteskedés magvát elhintvén, étel-ital által a népet felingerelvén, a legjobb jellemű egész tisztikart kitették. 1845-i tisztválasztáskor hasonló módon a nép közül sokakat elcsábítva zászlóhordozással a választási rendet nemcsak felzavarták, hanem jellem nélküli lakosokat (kiszorítván a magyarságot a választásból) tétettek elöljárókká. [...] E folyó év november 3-i tisztválasztásnak részükre leendő szerencsés kivihetésére pedig a hegyi lakosokat vendégelni, ezeket mozsárágyű lövésekkeli mulatsággal magokhoz édesgetni, s valamint ezeket, úgy a városbeli lakosokat avval ámítani szemtelenkedtek, ha hogy az egerszegi nemes urak a közmunkát, katonatartást meg nem teszik, és ezen terhek elvállalásárul írást nem adnak, a tisztválasztásban részt nem vehetnek, mert az új törvény így rendelte.”28 A megyei vizsgálóbizottság 1846. december 1-jén kezdte meg a zalaegerszegi tisztújítás körülményeinek tisztázását. Mind az írásban benyújtott, mind pedig a szóban tett tanúvallomásokból bebizonyosodott, hogy a tisztújftáson valóban történtek visszaélések. Az elnökséget nem a szabályrendeletben előírt háromtagú bizottság, hanem a járási főszolgabíró látta el. A választás nem fejenkénti szavazással, sőt az egyik párt teljes kirekesztésével (elzavarásával), és a tervezettnél két órával korábban történt.29 A visszaéléseknek egyik koronatanúja a Zalaegerszegen élő Smal- kovits Mihály, megyei főorvos volt. Smalkovits írásban benyújtott, és roppant részletes nyilatkozata többek között arról tanúskodott, hogy az Osvald Károly és Horváth Ferenc, megyei tisztes esküdt, valamint Merki János által vezetett, „több hetekig dologtalanul toborzó, éjjel-nappal részegeskedő, [...] egyik korcsmábul a másikba zalámboló, bőszült állatokként bömbölő, verekedő, 18
