Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben - Zalaegerszegi Füzetek 5. (Zalaegerszeg, 1998)
Zalaegerszeg az 1840-es években
rokkal, asztalokkal, székekkel, almáriummal, biliárdasztallal, valamint Deák Ferenc arcképével rendezte be. Megfelelő terem hiányában gyér volt a város színházi élete, a kaszinó pedig túlságosan szűknek bizonyult ahhoz, hogy kielégíthesse mind a helyi polgárok, mind a városban időnként megszálló zalai nemesek igényeit.1Zalaegerszeg megyeközpont jellege 1848 előtt vajmi kevés hatást gyakorolt a város fejlődésére. A megye igazgatását és igazságszolgáltatását intéző tisztviselők többségének nem a megye székhelyén volt az állandó lakhelye. Zalaegerszegen bérelt szállásaikon legföljebb néhány hetet töltöttek a megyegyűlések és törvényszéki ülések idején. A mindennapi hivatali teendők zömét amúgy is a járási tisztségviselők intézték, és az igazságszolgáltatási feladatok jelentős hányadát is a különböző uradalmak úriszékei végezték. Sem a tisztviselői gárda, sem az ügyfélforgalom nem összpontosult még annyira Zalaegerszegen, hogy akár gazdasági téren - a vendéglátói, kereskedelmi és kézművesipari megrendelések ösztönzésével -, akár kulturális téren - szélesebb értelmiségi réteg megjelenésével - jelentős hatást gyakorolhatott volna a mezőváros fejlődésére. A reformkorban számos, országos jelentőségű reformkezdeményezés színhelye volt a zalai megye- székhely - indítványozójuk, a liberális megyevezetés azonban nem volt Zalaegerszeg állandó lakója. A mezőváros polgárai inkább csak puszta szemlélői, semmint tevékeny részesei voltak Zala megye reformkori közéletének. A megyegyűléseken érvényesíthető politikai jogokkal csak a város nemesei rendelkeztek, a zalaegerszegi nemesek megyei szerepéről és politikai kapcsolatairól azonban alig-alig árulkodnak a rendelkezésünkre álló források. A megyevezetés ellenben megkülönböztetett figyelemmel kísérte Zalaegerszeg önkormányzatának tevékenységét. A megyehatóság törvényességi felügyeletet gyakorolt a zalai mezővárosok vezetése és közpénzeinek kezelése felett. Mivel a mezővárosok önkormányzatának tevékenységét a földesurakkal kötött szerződések kevéssé — inkább csak általánosságban - szabályozták, a szokásjogon alapuló, részleteiben rendezetlen eljárások számtalan visszaélésre adtak alkalmat. A mezővárosok évről-évre panaszt 11
