Benczéné Nagy Eszter - Fülöp István - Markó Imre Lehel: Zalaegerszeg utcanevei - Zalaegerszegi Füzetek 3. (Zalaegerszeg, 1977)

Bevezető

A fordulat éve — a népi demokratikus forradalom győzelme után indult meg a város előbb lassú ütemű, majd a 60-as években felgyorsult, igen dinamikus fejlődése. 1952-ben a tanácsüléseken már több felszólaló hangsúlyozta: ,,A hctalmas arányú fejlődés és a meg növekedett gépkocsi forgalom magával hozza az utak fokozott igénybevételét. Ezért biztosítanunk kell az fokozott karbantartását és állandó javítását. Megnyitottuk a gyalogjárók részére a Petőfi utca folytatását, amely a Mártírok útjával köti össze. Utak, hidak karbantartására, illetve helyreállítására, eddig több mint 160 000 Ft-ot fordítottunk. Ebből az összegből kiskockakővel burkoltuk a Sütő utcát, kiépítettük az Átlós utca (Lenin út) torkolatát, a Mátyás király utca, Eötvös József utca, Tompa utca, Bozót utca (Balatoni út), Arany János utca, Fürst Sándor utca burkolatát egészéb&n vagy részben megjavítottuk. Elvégeztük a Zala mellett levő utcák feltöltését. Az Ebergényi utat földtöltéssel láttuk el, és a vízlevezető árkait kitisztítottuk, a Költői Anna telep, a Gönczy Ferenc utca továbbá a ruhagyári bölcsődéhez vezető gyalogjárót kiépítettük." A szocialista építésnek ebben a kezdeti szakaszában az utcanévadás üteme lelassult, hiszen az ötvenes évek elejéig nagyobb lakásépítkezés nem volt. A személyi kultusz idején szokássá vált élő személyekről is utcát elnevezni pl.: Sztálin, Rákosi, Tolbuchin. Míg a városban 1945—50 között 37 lakás épült, addig 1957-ben 188 lakás, amely azt is jelentette, hogy nemcsak a városbelső épült, hanem új külterületeket is csacoltak a város területéhez, amely több új utca megnyitását és elnevezését tette szükségessé. így pl. ekkor nyitották meg a Katona József, Tóth Árpád, Felszabadulás utcákat, de régi utcaneveket is változtattak meg, a Mező utcát Garbai Sándorról, az Átlós utcát Leninről, a Síp utcát Komját Aladárról nevezték el. Ez a pár kiragadott példa is jól mutatja, hogy az utcanévadásban még ekkor is a személyekről való elnevezés dominált. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a város fejlődése területileg a Ruhagyár környékére tolódott el. A Ruhagyárral szemben elterülő szántóföldeken a területrendezés 600 lakásnak biztosított építkezésre alkalmas teret, s emelkedtek sorban a modern házak — mai szemmel nézve már nem éppen szépnek és változatosnak mondható stílusban. Az 1960-as várostérkép már jelentősebb területi növekedést mutatott. A Mátyás király utca és a köztemető közti terület került kiosztásra, számtalan új utcát nyitottak meg itt ezekben az években: Népköztársaság útja, Olajmunkás utca, Átalszegett utca, Landler Jenő utca, Gorkij, Makarenko utcák stb. Itt többnyire kertes házak épültek, az ezekben az években falvainkban is elterjedt sátortetős négyzetalakú épületekkel. Az így kialakult egyhangú városképen csak a növényzet változatossága segít valamit. Ez a rész volt az alapja a város kertvárosi negyedének, amely az 1960-as évek vége felé szintén dél felé növekedett, összeépülve a KISZ-teleppeL A Páterdombon a mai Szegfű utca kezdeti szakasza már megvan, megnyitották a Horváth István, Fenyő utcákat és a Báthori István utca is tovább épült észak felé a vasútig, valamint a Pázmány Péter utca is észak felé tovább növekedett. Itt készült el a város első vízvezeték hálózata is. A megindult dinamikus gazdasági fejlődés rányomta bélyegét a városképre is. A lakásépítés üteme felgyorsult. 1962-ben a Landorhegyi lakótelep helyén még kukorica zöldéit, 1969—-70-ben