Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)

ZALAEGERSZEG A XVII. SZÁZADBAN - Hadi események

A következő években megindul a török elleni felszabadító háború. Ezen időszakban a végvári vitézek is táborra szállnak, a levelezések az ezzel kapcsolatos problémákkal vannak tele, maguk a várak háttérbe szorulnak, hiszen már kevésbé kell félni a töröktől, emelíett a várak jóformán elnéptelenednek, így a vár erejével kapcsolatos helyzetjelentések, illetve a segítségkérések lassan elmaradnak, megszűnnek. összegezve megállapítható: szerencse, hogy a XVII. században nagy török támadásra, az egerszegi vár ostromára nem került sor (kivéve az 1664. évit), mert a vár építészetileg gyenge lábon állt, a jelentések szerint szinte állandó jelleggel „omladozó félben" volt, szakembert, munkaerőt és kellő anyagi segítséget nélkülözvén ellenállásra képtelen volt. Hadi események Nem érdektelen, sőt talán a legizgalmasabb a vár története szempontjából közvetlenül a hadi eseményeket vizsgálni, különös tekintettel a törökök és a magyarok portyáira és a XVil. század első felét összehasonlítva a század második felével. Külön-külön már megvizsgáltuk a vár erejét, őrségének a létszámát, most csak kiegészítjük más vonatkozásban az eddigi adatokat. A várőrség létszámban közepes nagyságú, de állandó a panasz a kevés ember miatt, a vár építészetileg rozoga, állandóan segítséget vár. Milyen az élet tehát a várban? Láttuk, hogy a katonák gyakran sürgetik a vár erősítését, de hiába. Megfigyelhetjük azt is, hogy lépten-nyomon kérik az elmaradt fizetésüket vagy fizetéshátralékukat, szintén hiába. Talán az események puszta egymásutánjánál értékesebb bizonyos szempontok szerint vizsgálni a korszakot. Egy egész századról lévén szó, nem árt értékelni a XVII. századot hadi vonatkozásban. A XVII. században a török birodalom már hanyatló korszakába lépett. A birodalom ázsiai válságai siettették a hanyatlást. A hosszantartó háború, illetőleg török hódoltság kizsigerelte a meghódított területek lakosságát, de hasonló volt ezeknek az évtizedeknek a hatása a hódítókra is. így a XVII. században török részről nagyszabású hódításokkal, látványos sikerekkel már nem találkozunk. A század első felében az 1650—60-as évekig a török puszta léte is még komoly fenyegetést jelent, még gyakoriak a török kisebb támadásai, fenyegető mozdulatai, a század második felében már puszta fenyegetéssel is alig találkozunk. A magyar katonák oldaláról vizsgálva a helyzetet, hasonlókat állapíthatunk meg. A magyar végbeliek harcmodorára továbbra is, sőt még fokozottabban, mint a XVI. században egyfelől a védekező, tehát a török támadásait felfogó, elhárító harcmód, másfelől a portyázó mód jeliemző. Vásárütések alkalmával vagy egyéb — éppen kínálkozó — alkalom esetén a lesvetések, rajtaütések, kisebb támadások, zsákmány- és rabszerzések fordulnak elő, de mindez inkább a század első felében. Főleg a török agák, bégek leveleiből kapunk az említettekre vonatkozó adatokat, kevésbé a magyarok hírközléseiből.