Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)

ZALAEGERSZEG A XVII. SZÁZADBAN - Hadi események

arra vonatkoznak, hogy meg keli akadályozni a katonák egyéni akcióit, a tolva- » jok tevékenységét, a garázdaságot. 88 Az adatok, amelyek a falvak kifosztására, elnéptelenítésére vonatkoznak, néha hihetetlenek: Egy 1687. április 12-i híradás szerint a Kanizsa körüli falvak­ból el akarják kergetni a népet, s a vidéket elpusztítani. A lakók reagálása: ,,Kapós, Újlak, Galambok már elfutott, a többi is mind indulófélben vannak. [...] az alatt őkegyelme Újudvarra s Gersére elküldött majd százig való haj­dút, s fölraboltatta őket, gerseieknek minden házi eszközöket, sörtés marhájokat, tiz ökröket, s négy lovokat, bottfaivaiaknak négy vagyis hat lovokat, ujudvariak­nck is a miéket kaphatták, mindeneket elvitték." 80 A falvak számára milyen kiút jelentkezik? Megtagadják az élelem szállítá­sát, a katonák elszállásolását, a szekerek adását. 90 Leggyakrabban pedig a szökést, a menekülést, a költözést választják a kifosztott falvakból, a hadi tábo­rokból, a végvárakból. Idézet Nagy Ferenc főkapitány leveléből: ,,[...] ugy látom Nagyságos uram, hogy e táján magok provideálnak magoknak, némelyek securus helyre költözvén, némelyek pedig amint lehet kedvet keresnek a po­gányságnál, gabonát nem vihetnek, mert magoknak sincs." 1 ' 1 A következő meg­rázó idézettel lehet a tényleges helyzetet dokumentálni: ,,az faluk kivül belül elpusztultak, az mely nyomorult ember [ . . . ] egy hétig sem eszik kenyeret, hanem káposztalevelekkel [. . . ] abraknak még hire sincs." 92 A levelekben nemcsak a faivak részéről, de a végvárak részéről is egyre másra jelentkezik a németek, pontosabban a császári sereg elleni panasz: „Alá­zatosan akartuk Nagyságodnak értésére adnunk, hogy az Német Vitézlő Rend közül majd kétszázig szekerestül kiment [ • • • ] nem máshová, hanem (minthogy másutt nem talál) az végházaink közül való takarmáninkra." További panaszok következnek, majd: ,,lgy Kegyelmes Ur az egész nép itten az Táboron megzön­düit látván ezt az elszenvethetetlen injuriât áliitván azt, hogy még az maguké­nál sem tesznek szabadon. [ . . . ] Kérjük azért alázatosan Nagyságtokat, ezen doígit méltóztassék remediálni hamar, mert az Vitézlő Rend közönségesen azt mondja, hogyha ezt megengedi Nagyságtok, az végházakat is csak égetéssé fel Nagyságtok, mert mi haszna itt való sanyaruságuknak, ha semmi respectussa az végházaknak. Látván szemünkkel minden napi kárunkat, szemünk láttára ma­gunk gabonáját pénzen adják el. (Ex castris ad Oszmán malma.) 93 Megjegyzendő, hogy az eddigiekből következően a katonaság táborra vo­nulása nehezen megy, és ugyanez vonatkozik a táborban maradásra is. A szö­kési jelenségek igen erőteljesek a már ismertetett okokból'. 9 ' 1 Az 1680-as évek végén egyre kevésbé esik szó a végek életéről, egyre in­kább az eddig ismertetett problémák kapnak hangsúlyt. Konkrétan Egerszeg várával foglalkozni már rendkívül nehéz feladat, hiszen a török elleni védeke­zés hagyományos formái megszűntek. A levelekből a várak közös problémái ke­rülnek elő; a táborra szállás, az emberek, a hadi eszközök elszállítása mind­mind közös cselekvések. Nagy Ferenc vicegenerális törekszik az összehangolt irányításra, de a siker nagyon is kétséges. Meglehetősen fejetlenül mennek végbe az események. 95 Eközben, ha néha sor kerül a török elleni portyára, az eredmény nagyon is szerény: „Akartam Nagyságodnak alázatosan tudtára ad­nom, hogy az itt valók, kapornakiak és pölöskeiek egynéhányan benyargalván Kanizsa alá, három törököt fogtak, s egyet levágtak, avval békével visszajöttek." 96

Next

/
Thumbnails
Contents