Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)

ZALAEGERSZEG A XVII. SZÁZADBAN - Hadi események

arra vonatkoznak, hogy meg keli akadályozni a katonák egyéni akcióit, a tolva- » jok tevékenységét, a garázdaságot.

88 Az adatok, amelyek a falvak kifosztására, elnéptelenítésére vonatkoznak, néha hihetetlenek: Egy 1687. április 12-i híradás szerint a Kanizsa körüli falvakból el akarják kergetni a népet, s a vidéket elpusztítani. A lakók reagálása: ,,Kapós, Újlak, Galambok már elfutott, a többi is mind indulófélben vannak. [...] az alatt őkegyelme Újudvarra s Gersére elküldött majd százig való hajdút, s fölraboltatta őket, gerseieknek minden házi eszközöket, sörtés marhájokat, tiz ökröket, s négy lovokat, bottfaivaiaknak négy vagyis hat lovokat, ujudvariaknck is a miéket kaphatták, mindeneket elvitték."

80 A falvak számára milyen kiút jelentkezik? Megtagadják az élelem szállítását, a katonák elszállásolását, a szekerek adását.

90 Leggyakrabban pedig a szökést, a menekülést, a költözést választják a kifosztott falvakból, a hadi táborokból, a végvárakból. Idézet Nagy Ferenc főkapitány leveléből: ,,[...] ugy látom Nagyságos uram, hogy e táján magok provideálnak magoknak, némelyek securus helyre költözvén, némelyek pedig amint lehet kedvet keresnek a pogányságnál, gabonát nem vihetnek, mert magoknak sincs."

1

'

1 A következő megrázó idézettel lehet a tényleges helyzetet dokumentálni: ,,az faluk kivül belül elpusztultak, az mely nyomorult ember [ . . . ] egy hétig sem eszik kenyeret, hanem káposztalevelekkel [. . . ] abraknak még hire sincs."

92 A levelekben nemcsak a faivak részéről, de a végvárak részéről is egyre másra jelentkezik a németek, pontosabban a császári sereg elleni panasz: „Alázatosan akartuk Nagyságodnak értésére adnunk, hogy az Német Vitézlő Rend közül majd kétszázig szekerestül kiment [ • • • ] nem máshová, hanem (minthogy másutt nem talál) az végházaink közül való takarmáninkra." További panaszok következnek, majd: ,,lgy Kegyelmes Ur az egész nép itten az Táboron megzöndüit látván ezt az elszenvethetetlen injuriât áliitván azt, hogy még az magukénál sem tesznek szabadon. [ . . . ] Kérjük azért alázatosan Nagyságtokat, ezen doígit méltóztassék remediálni hamar, mert az Vitézlő Rend közönségesen azt mondja, hogyha ezt megengedi Nagyságtok, az végházakat is csak égetéssé fel Nagyságtok, mert mi haszna itt való sanyaruságuknak, ha semmi respectussa az végházaknak. Látván szemünkkel minden napi kárunkat, szemünk láttára magunk gabonáját pénzen adják el. (Ex castris ad Oszmán malma.)

93 Megjegyzendő, hogy az eddigiekből következően a katonaság táborra vonulása nehezen megy, és ugyanez vonatkozik a táborban maradásra is. A szökési jelenségek igen erőteljesek a már ismertetett okokból'.

9

'

1 Az 1680-as évek végén egyre kevésbé esik szó a végek életéről, egyre inkább az eddig ismertetett problémák kapnak hangsúlyt. Konkrétan Egerszeg várával foglalkozni már rendkívül nehéz feladat, hiszen a török elleni védekezés hagyományos formái megszűntek. A levelekből a várak közös problémái kerülnek elő; a táborra szállás, az emberek, a hadi eszközök elszállítása mindmind közös cselekvések. Nagy Ferenc vicegenerális törekszik az összehangolt irányításra, de a siker nagyon is kétséges. Meglehetősen fejetlenül mennek végbe az események.

95 Eközben, ha néha sor kerül a török elleni portyára, az eredmény nagyon is szerény: „Akartam Nagyságodnak alázatosan tudtára adnom, hogy az itt valók, kapornakiak és pölöskeiek egynéhányan benyargalván Kanizsa alá, három törököt fogtak, s egyet levágtak, avval békével visszajöttek."

96