Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)
ZALAEGERSZEG A XVII. SZÁZADBAN - Hadi események
a magyar vitézek lesvetéseiről, majd leszögezi; „Ez szerint tartják a magyarok, akár egerszegiek, akár másunnan valók a szent békességhez magokat."-^ Az 1640-es évek meglehetősen mozgalmas évek. Mindkét fél részéről gyakoriak a harciaskoáások. 1645-ben Áhmet bég írja Keglevich Péter egerszegi főkapitánynak, hogy az egerszegi katonák lövöldöztek, megszegték a császárral kötött békét. 5 ' 1 1649-ben pedig egy vásárütés alkalmából ütöttek rajt az egerszegiek a törökökön. Idézzük Takáts Sándor szemléletes leírását: „Az 1649. évben pünkösd napján kezdődött az egerszegi sokadalom. Nem valami népes vásár voit ez, de a kanizsai törökök mégis elhatározták, hogy „derekasan megütik". Az egerszegiek tudván miben sántikál a török, a szomszéd végházakbói segitősereget kértek. Francsics Gáspár körmendi kapitány kardja alatt jött is vagy ötszáz huszár és néhány hajdú. Az egerszegiekkel együtt tehát mintegy hétszáz magyar várta a törököket. [Jó példa a közeli várak együttműködésére.] A védelmet Francsics Gáspár intézte. A mint ő megjött, még az éjjel a szőlőhegy völgyében lesbe állt. Az voit a szándéka, hogy ha a törökök megütik a vásárt, ő hátulról megyén rájuk. A törökhad Lengyelig jött s ott a kalauzok ütéssel, veréssel a parasztokat vallatták, van-e gyűlt magyar Egerszegen? A parasztok megvallottak ugyan, hogy segitó seregek jöttek, de egyúttal Francsics csatavezető kapitányt is értesítették a török sereg közeledéséről. A török hallván, hogy az egerszegiek segítséget kaptak, azonnal, visszafordult. Francsics erre elüljáróban hatvan válogatott huszárt bocsátott utánuk, Fülöp András kapitányt rendelvén elibük. Francsics — mint maga irja — az elüljáróknak meghagyta, hogy semmit se féljenek, akár mennyi lesz a török csak kapjanak beié, a segitősereg utánok lészen, s ha a törököket „megtolják", ő maga is ott leszen. A segitőseregbe Ságody uramat rendelé a maga hadával és Hertelendy meg Káldy kapitányok hadából egy keveset. Maga Francsics a körmendi lovassal dandárban maradt. Ezenközben a vágtató elüljárók a harmatos csapáson beleakadtak a törökök nyomába. Erre Francsics a dandárral együtt kiindulván a lesből, „száguldást és ügetést mentek" a nyomokon. Az elüljárók Magyaródon innen elérték a törököt és mindjárt beléjük kaptak. A török azt vélvén, hogy csak az egerszegi had áll előtte, harczot adott. De mihelyt a zászlókat megismerte, mindjárt elrohant. A mieink nyomukban lévén, a szentszaniszlói [szentiiszlói] átkelőig vágták őket. Ott a törökök átgázolván, megoszlottak és szétszaladtak. A remélt zsákmány helyett csúfos vereség lett a részük. A mieink a ievágott fejeken kivül tizennégy törököt, harminczöt lovat és sokféle portékát hoztak magukkai. Egerszegen — jelenti Francsics — megesküdtettem a kólyavetyéseket, hogy szedjék össze a lovakat és a nyert portékát. Mig jelentést nem kapok, semmit sem hagyok kótyavetyézni. Aztán a jelentése végén nagy vigan emliti, hogy a rabok között lantos, kobzos és török sipcs is akadt. — „Eleget fuattuk
