Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)
ZALAEGERSZEG A XVII. SZÁZADBAN - Hadi események
A Zala megyei adatok, konkrétan az egerszegi várra vonatkozóak, alátámasztják az eddigi állításokat. 1664-ig a török — ismereteink szerint — tizenkét alkalommal indított kisebb támadást vagy portyát Egerszeg és hatvannégyszer a környező falvak, várak ellen. A magyar támadások számát nem tudjuk, azok javarészt a török lépéseihez kapcsolódtak, azaz a török támadásra válaszoltak. Emeliett a magyarok portyáit sok esetben nem lehet váranként elkülöníteni, a közeli várak együttes akciója gyakori voit. Ha az említett számok — tehát a tényleges támadások — mellett figyelembe vesszük azt is, hogy ugyanebben az időszakban — a rendelkezésünkre álló levelek alapján — a török kilencvenkilencszer fenyegetőzött komolyan a különböző várak, falvak, vidékek elleni támadással, akkor láthatjuk, hogy valóban állandó létbizonytalanságban éltek mind a várak, (köztük Egerszeg), mind pedig a falvak lakói. Annái is inkább, hiszen a fenyegetések száma alig valamivel több, mint a tényleges támadásoké. A támadás szó helyett talán helyesebb lenne portyázást használni, bár az sem pontos. Ezek a kirohanások általában egy-két ember halálával, néhány rab elhurcolásával és állatok elhajtasávai jártak. A kétségbeesés főleg a várak rozoga, düledező állapota miatt vesz erőt a várlakókon — ahogy ezt a levelek hangja elárulja —, hiszen állandóan attól kell félni, hogy egy komolyabb támadás esetén összedői a vár. Az elmondottak még fokozottabban jellemzőek az Egerszegnél kisebb várakra, különösen Kiskomáromra, Kapornakra, Kányavárra. Kiskomáromot pl. 1651-ben érte éppen az említett okok miatt komoly támadás: A török ,,az külső keritést elégette {. . .), az belső várat is meggyújtotta volt, de hála Istennek, eloltották, valami ideki volt az malom táján külső kapu (. . .) kivöl az mind odavan, ugy beszéli az ember, hogy az magyar vitézekben nem sok kár esett, az egy etetös és marha károk (. . ,)" 49 A török támadásait illetően a következő évtizedekben változik a helyzet: 1664—1688-ig egy alkalommal portyázott az ellenség Egerszeg körül, hét ízben a környékén. ígéretre, véres fenyegetésre valamivel többször, tizenegyszer futotta az erejéből. Az általános jelenségek vizsgálata során még egy, az egész századra — Zala megyei vonatkozásban — jellemző tényt kell megállapítani, éspedig azt, hogy igen szoros volt a kapcsolat a zalai várak, különösen Egerszeg és a környező kisebb várak között. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a várak értesítik egymást a megtörtént, illetve várható eseményekről (török készülődésérői, fenyegetéséről, bekövetkezett vagy várható támadásáról) levéliíeg vagy hírmondó útján. A parasztok is jól szolgálatot szoktak tenni e vonatkozásban. Tehát meglehetősen jó volt a hírszolgálat, amelynek következtében kevés meglepetés érte a végbelieket. Másrészt viszont, ha ez lehetséges, létszámban is kisegítik egymást a végek, ámbár ez rendszerint parancsra történik, és a parancsot az állandó létszámproblémák miatt az adó, a segítő fél csak kelletlenül teljesíti. 50 Harmadsorban továbbá az előbbihez kapcsolódóan a várak kapitányai más várak problémáival is törődnek. Végül mindezekből következően természetszerűleg a várak közös akciókat is hajtanak végre. Vizsgáljuk meg most kicsit részletesebben mindkét időszakot.
