Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)

IV. A Zalaegerszegi Állami Elemi llskola - A tanulók

idejére esik, amikor azonban még a háborús évjáratok nem jutottak el a negyedik osztályba. 1937—38-as tanév megint utolsó békeév, a nagy világgazdasági válságból már kilábolt az ország, de még a háború előszelei nem érkeztek el ide. A negyedik osztályosok vizsgálatát azért választottuk, mert egy jelentős rész számára a negyedikben fejeződött be az elemi iskola, és itt lehetett legjobban a továbbtanulást is vizsgálni. Mivei továbbtanulás szempontjából a fiúkkal törődtek többet, azért korlátoztuk vizsgálódásainkat csak a fiúkra. A tanulók osztályhelyzetének a megközelítése igen nehéz. Egyetlen lehetőség, ha a tanulókat szüleik foglalkozása szerint csoportosítjuk. Az anyakönyvek foglalkozási bejegyzései azonban az osztályviszonyok vizsgálata szempontjából igen megbízhatatlanok. A városban általában földbirtokosok nem laktak, vagy ha laktak, akkor már valamilyen értelmiségi foglalkozást (ügyvéd, tisztviselő) űztek. Nagy- és középtőkés szintén nem volt a városban, a kistőkéseket pedig nem lehetett az iparosok és kereskedők csoportjától megnyugtatóan elkülöníteni, így 1923-ban és 1937-ben nem is találtunk földbirtokost és tőkést. Lehet, hogy az összehasonlítás érdekében szerencsésebb lett volna 1911-ben is az egy földbirtokost az értelmiségiek, a két tőkést az iparosok között kimutatni, azonban ezek nyilvánvalóan a kizsákmányoló osztályhoz tartoztak, így megtartottuk a külön csoportot. Az iparos és kereskedő csoport magában foglalt ugyan kistőkéseket és munkásokat is, mégis lényegében a kisárutermelőket, a kispolgárságot jelentette. A foglalkozási rovatokban általában az szerepel, hogy szabó, ács, kőműves stb. így nem állapítható meg, hogy önálló mesterről vagy segédről van-e szó. Zalaegerszeg viszonyait ismerve azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy ezeknek túlnyomó része maga munkájából élő önálló kisiparos volt. Bár a kereskedők tőkéseknek volnának tekintendők, ezek túlnyomó része is a kisiparosok életszínvonalán élt, és hiba volna őket egy csoportba sorolni a többszáz holdas földbirtokosokkal. A „kistisztviselő", „altiszt" csoportba a csendőr, rendőr és katona tiszthelyetteseket, a közhivatalok szolgáit, irodatiszteket, végrehajtót, általában a diplomával nem rendelkező tisztviselőket soroltuk. Sajátos középréteget jelentett ez a csoport a feudális maradványokkal terhelt Magyarországon. Átmenetet az „urak" és a „nem urak" között. A földműves foglalkozás megjelölés ebben az időben az önálló gazdasággal rendelkező parasztot jelentette, Zalaegerszegen ők legfeljebb a középparaszti szintet érték el. A „napszámos, cseléd stb." csoportba soroltuk mindazokat, akik fizikai munkát végezve munkaerejük eladásából tartották fenn magukat. Az ipari munkások száma Zalaegerszegen elenyésző volt. A szakmunkásokat azonban az iparosok csoportjából általában nem lehetett elkülöníteni, így ebben a csoportban általában csak szakképzetlen munkást találunk. Az „értelmiségi stb." csoportba a diplomásokat (orvos, ügyvéd, tanár, tanító stb.) soroituk, ide soroltuk a katonatiszteket, csendőrtiszteket is. Talán vitatható a tcnítók idesorolása — sok tekintetben inkább a kistisztviselők közé tartoznának —, azonban éppen gyermekeik iskoláztatásával kapcsolatos igényeik miatt helyesebbnek tartottuk itt számbavenni őket. Az egyéb csoportba a maradék került. Közelebbi meghatározás nélküli özvegyek, „magánzók", sátoros cigányok, zenészek stb. gyermekeiről van itt szó. A három —- közel azonos létszámú — évfolyamban feltűnő az iparos gyerekek számának a csökkenése és a napszámosok növekedése. A kistisztviselők