Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)
IV. A Zalaegerszegi Állami Elemi llskola - A tanulók
A tanulók A létszámviszonyok alakulását az 1—3. sz. táblázatok mutatják be. 1929-ig csak az állami elemi iskola működött a városban, így az adatok magukba foglalják a város valamennyi tanköteles korú gyermekét. A zalaegerszegi iskolához tartoztak már az egyesítés előtt is a kaszaházi és a neszelei gyerekek. Ezeknek a száma azonban nem volt jelentős, például 1903-ban 35, 1905-ben 38. A falusi iskolák kiépüléséig elég sok vidéki is járt az egerszegi iskolába, például 1903ban 29, 1905-ben 43. Ezek részben szállásadóknál laktak bent a városban és felvételükre csak akkor kerülhetett sor, ha a helybeliek beiratkozása után még maradt hely. A maximális osztálylétszám azonban magasan volt megállapítva, és így például 1905-ben is megállapíthatták, hogy a vidékieket is mind fel tudták venni. A város fejlődése igen lassú ütemű volt, ezt mutatja a tanítólétszám alakulása is. Az 1897-ben beiratkozott 976 tanulóval szemben 32 év múlva — 1928-ban — csak 15,1 százalékkal több (1124) tanuló iratkozott be az iskolába. Legmagasabb létszám 1916—17-ben voit, 1274 fő, legalacsonyabb 1925—26-ban, 949 fő. Az 1897—98 és 1928—29 közötti 32 tanévben — az ismert 26 tanév alapján számítva — a tanulólétszám 11 évben volt a 26 évi átlag alatt és 15 évben fölötte, az átlagtól való eltérés — 16,2 és + 12,5 százalék. Az első világháborúig lassú emelkedést figyelhetünk meg, az átmeneti viszszaesések általában elenyészőek. Itt számba kell azt is vennünk, hogy a városban állami gyermekmenhely működött, és a menhelyi gyerekek számának ingadozása is kihatott a létszám alakulására 84 . A háború miatti születés kiesések hatása világosan észlelhető 1921-től kezdve, a mélypontot is ez okozta. 1931 és 1945 között az iskola létszáma még kiegyensúlyozottabb volt. A létszám 500 és 600 között mozgott. Az iskolakötelezettségről szóló törvény végrehajtása terén mindvégig nagy nehézségek voltak. Az első világháború előtt sorozatos a panasz, hogy a nyilvántartás rossz, nem lehet ellenőrizni a beiratkozást. A város a beiratkozott tanulók iskolakerülését sem bünteti elég szigorúan 81 '. Még az 1930-as években is vontatottan ment a beiratkozás. 1933-ban szeptember 15-ig 534 fő iratkozott be, a tanévvégi létszám 605 volt, 1939. szeptember 4-én is azt jelentette az igazgató a beiratkozások „lezárása" után, hogy még 40—50 tanuló beiratkozása várható 81 '. A beiskolázás persze még nem iskolába járás. A mulasztások igazolásának gyakorlati szempontjait azonban nem ismerjük, ez időközönként változott is, így a mulasztások számbavétele nem sok tanulsággal kecsegtetne. A tanulóifjúság részletesebb tanulmányozása céljából a reprezentatív vizsgálat módszeréhez folyamodtunk. A 4—21. számú táblázatokban három év negyedik osztályos fiútanulóit vizsgáltuk meg közelebbről. A három év kiválasztásánál elvi megfontolásokat és gyakorlati szempontokat vettünk számításba. Az 1911 — 12-es tanév az utolsó ,,béke" év, amelyből úgy vannak meg az anyakönyvek, hogy a következő évekből az V. és a VI. osztály anyakönyve is megvan. Az ország már kilábolt a XIX. század végi gabonaválságból, vége az 1905-ös politikai válságnak is, megerősödött a monopolkapitalizmus uralma, általában fellendülő időszak ez Magyarországon. Az 1923—24-es tanév már a Horthy-rendszer megszilárdulásának, a győztes ellenforradalom bethleni konszolidációjának
