Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)

IV. A Zalaegerszegi Állami Elemi llskola - Az iskolafejlesztés

egy része a megmaradt országrészbe költözött. Ezeket átmenetileg beosztották az áílami iskolákhoz, így a zalaegerszegi iskolához is, ami a tanulócsoportok számának az emelkedését jelentette. Sajnos 1918 és 1922 között igen hiányosak az anyakönyvek, így a tanulócsoportok pontos számát megállapítani nem tudtuk. Az 1922/23. tanévben 29 tanulócsoport volt, az előző években ennél is több. Ez az osztályok további bontását, párhuzamosítását tette lehetővé, és az egy tanulócsoportra eső átlagos tanulólétszám — az ismert osztályok adatai alapján számítva — 40 alá süllyedt, legalacsonyabb az 1920/21-es tanévben volt (3ó,9). A tanulók összlétszáma ez alatt nem változott, sőt rövidesen a háborús évjáratok miatt jelentékenyen csökkenni is kezdett. Bármennyire is kedvezőek voltak az alacsony létszámú osztályok pedagógiai szempontból, a háborúból vesztesen kikerülő ország anyagi körülményei nem tették lehetővé tartós fennmaradásukat. A tanulócsoportok száma fokozatosan csökkent, az átlagos tanulólétszám emelkedett, 1928/29-es tanévben 22 tanulócsoportban átlagosan több mint 50 gyerek járt az iskolába

21

'. Ebben a tanévben két-két fiú- és leányosztály volt az I—IV. évfolyamokban, egy-egy V. fiú- és leányosztály és négy vegyes osztály (egy I., egy III., a VI. és az olai I—II. összevont). Legmagasabb létszáma az olai osztálynak volt (66), legalacsonyabb a VI. vegyesosztálynak (23)

27

. 1907-ben — miután előző évben a tanulócsoportok száma húszra emelkedett — két igazgatói körzetet létesítettek. Ez azonban nem jelentett két önálló elemi iskolát, mint erre az iskola vezetésének vizsgálatakor még visszatérünk. Csak a Jókai utcai új épület (ma: Közgazdasági Szakközépiskola) használatba vétele után — 1931-ben — jött létre két önálló körzeti elemi iskola Zalaegerszegen. Ekkor a várost területileg két körzetre osztották fel, és a gyerekek négy évig a lakóhelyük szerint illetékes körzeti elemi iskolába jártak, ha közben a lakóhelyük nem változott meg. A két körzetet igyekeztek arányosan kialakítani, és a két igazgató rugalmasan igyekezett kiegyenlíteni az osztálylétszámokat

28

. Ezen túl is maradt összefüggés a két iskola között. 1931 és 1934 között az összes V. és VI. osztályos az I. körzeti (a központi) iskolába járt, 1934-től pedig a fiúk az I., a leányok a II. körzeti iskolába jártak. Betegség, katonai behívás esetén is előfordult, hogy a két iskola kölcsönösen kisegítette egymást, a tanulókat szétosztották. A két iskola elválasztásakor már csak 19 tanulócsoport volt, ebből az I. körzeti iskolában 11 maradt. A tanulócsoportok számának ezt a csökkenését a város déli részében felépült Notre Dame apácazárdában létesült felekezeti római katolikus elemi leányiskola okozta. Az apáca iskola 1929-ben kezdett el működni, és 1930/31-es tanévben az állami elemi iskolába 583 fiú mellett csak 372 leány iratkozott be, körülbelül 200-zal kevesebb, mint amennyinek a fiúk számához viszonyítva be kellett volna iratkoznia. Ez az aránytalanság azután állandósult. Éppen ezért a következő tanévben az I. körzeti iskola 11 tanulócsoportja a következőképpen oszlott meg: öt fiúosztály (I., II., III., IV., V.), öt vegyes osztály (I., II., III., IV., VI.) és egy leányosztály (V.). Az V. és VI. osztályos leányoknak a II. körzeti iskolába való áthelyezése után az I. körzetben a tanulócsoportok száma eggyel csökkent, ezt követően általában hat fiú (I—VI.) és négy vegyes osztály (I—IV.) volt. Az átlagos osztálylétszámok 54—55 körül mozogtak. 1938-ban a tanuló-