Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)

IV. A Zalaegerszegi Állami Elemi llskola - Az államosítás, elhelyezés

IV. fejezet A ZALAEGERSZEGI ÁLLAMI ELEMI ISKOLA (1897-1944) Az államosítás, elhelyezés A város többször megismételt kérésére 1896 tavaszán a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajlandó voit a zalaegerszegi elemi iskolát átvenni és államivá minősíteni, a következő feltételekkel: a) A város az eddigi 12 tantermes iskola figyelembevételével gondoskodik a tanításhoz szükséges helyiségekről, azok karbantartásáról' és nyári nagytakarításáról. b) Az eddigi iskolafenntartási költségek megváltásaként évi 5000 forintot fizet az államnak. Ha a város összes állami adója annyira emelkedne, hogy annak öt százaléka meghaladná az 5000 forintot, akkor a hozzájárulás összege is emelkedik. c) A tanulók évi két forint tandíját az iskola szedi, és adhat alóla felmentéseket. d) A tanítók nyugdíjjárulékait a város fizeti. Ez az ajánlat a város számára annyira kedvező volt, hogy nem győzött érte hálálkodni Ruzsicska tanfelügyelőnek és a miniszternek, sőt hálája jeléül az addigi Iskola utcát, melyben a miniszter született is, róla Wlassics utcának (ma Ady utca) nevezte el

1

. Hasonló feltételek mellett nyilvánították állami iskolává 1899-ben a polgári leányiskolát és a felsőkereskedelmi iskolát

2

. Ez a megoldás súlyos terhet vett le a város válláról, és jelentékenyen javította a tanítók anyagi helyzetét, de az iskola elhelyezése szempontjából káros volt. Az iskola ugyanis most már nem a városé volt, nem saját intézményeként gondoskodott róla, viszont az iskola elhelyezése az ő gondja maradt. Érthető, de súlyos bajokat okozott, hogy az iskola helyiségigényeit igyekezett a legolcsóbban kielégíteni. Ezek pedig hamar jelentkeztek, hisz az 1891-ben épített elemi iskola már a pillanatnyi szükségletet is csak szűkösen tudta kielégíteni. A fejlődő polgári leányiskolának nem volt elég az izraelita hitközség háza,