Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)
II. A felekezeti iskola - A tanítók jövedelme
vallás- és közoktatásügyi miniszter eszközölte 31 . Volt tehát négy fiú és két leányosztály egy-egy tanítóval. Ami a képesítést illeti, 1778-ban csak Kiss György praeceptorról jegyezték fel, hogy ..absolutus rethor", azaz gimnáziumot végzett, fiíozófiai tanfolyam nélkül 3-. Horváth Ferenc mester képzettségét nem említik. Tíz évvel később azonban a város hivatkozik arra, hogy ő ,,a város költségén Győrben nemzeti oskoláknak tannéttására és oktatására tanéttatott, examina Itatott és approbáltatott 33 ". A többi tanítók képesítéséről nincs tudomásunk. Réfy Lajosról is csak 1865-ben említik, hogy 1848 előtt „praeparandiai oklevelet" kapott Győrben 3 ''. A Bach kortól kezdve hivatalosan már kezdtek tanítói oklevelet követelni a tanítói vagy altanítói állásra pályázóktól, de úgy látszik, az I. és II. osztáiyt tanító nevelőknél megelégedtek az „altanodai tanítóság"-ra való képesítőssel — ami nyilván azonos volt a Réfy által megszerzett ,,praeparandiá"-val 35 , de a felsőbb osztályok tanításához a győri tankerületi főigazgatóságon teendő vizsga volt szükséges, amit azonban hosszabb tanítói gyakorlat figyelembevételével el is engedtek 36 . A tanítók jövedelme A tanító, helyesebben a főtanító jövedelme négy részből állt: a várostól kapott készpénzfizetés, a tanulók által fizetett tandíj, a harangozásért stb. kapott természetbeni járandóság és a temetésekért, gyászmisékért kapott stóíadíj. Készpénzfizetése már 1753-ban, de az 1770-es években is évi 20 forint 37 , 1788-ban ezt a nemzeti iskola megszervezésével évi 200 forintra emelték' 8 , 1811ben már nyilvánvalóan a devalváció után évi 300 forint'' 1 , 1830-ban 250 forint'' 0 , ez azonban később évi 500 forintra, 1858-ban 600 forintra emelkedett' 1 '. 1862ben viszont, annak kapcsán, hogy megszüntették a segédtanítók élelmezését, évi 400 forintra szállították fe. Addig ugyanis a két segédtanítót a mester saját jövedelméből kellett, hogy élelmezéssel ellássa. Ez a feudáhs berendezés csak 1861 után szűnt meg, akkor is azért, mert mind a mester, mind a segédtanítók szünet nélkül panaszkodtak egymásra az élelmezés ügyében 42 . A tanulók 1748-ban és 1770-ben évi egy forint 50 dénárt, 1811-ben egy forint, 1830-ban negyedévenként 45 krajcár (azaz évi 3 forint), 1858-ban évi két forint 20 krajcár tandíjat fizettek'' 3 . A filiális falukból a nemzeti iskolába bejáró diákok valamennyivel többet fizettek. A tandíj fele mindig a mestert, másik fele a praeceptorokat illette. Természetbeni járandósága volt a mesternek 1748-ban a várostól évi hat köböl búza és hat köböl rozs, 1770-ben évi két szekér széna, minden hold szántóföld után a tulajdonostól egy kéve gabona, ami összesen kb. 15 pozsonyi mérőre ment fel. 1778-ban a széna szolgáltatás helyett két tanítói ilíetmény rétje volt, egyik a sárosi réteken, másik a Zalaköz dűlőben, ezenkívül minden hold szántóföld után egy kéve gabona és minden elhatárolt szőlő után egy pint bor. Ez maradt 1830-ban is. Ezenkívül volt az iskolánál természetbeni lakása: egy
