Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Németh László: Degré Alajos miniszteri biztosi tevékenysége a székely szombatosok ügyében 1941-1944

számukra. Épp ezért azt kérték a minisztertől, hogy ügyük tárgyalására a minisztérium egyik munkatársát a helyszínre küldje ki, aki ott az anyakönyveket is megtekintve a szükséges tanúvallomásokat felvehetné. A kérelmezők közül hárman, János Áron országgyűlési képviselő kíséretében még a kérelem benyújtása előtt felkeresték a szombatos üggyel megbízott Degré Alajost, s kérték a rendes eljárás gyorsítását. Degré nem tartotta valószínűnek, hogy a szombatos származás megállapítása ügyében további tömeges kérelem érkezzen, s a bizonyítások bözödúj falui felvételére május 11 -ét tűzte ki.

Degré Alajos az általa készített 129 pontos űrlappal érkezett Hozod - újfaluba, amely a folyamodóra, s a felmenőire vonatkozó kérdéseket tartalmazta. A hatósági eljárásra, az akkor 15 éves Kovács András szociológus — a székely szombatosok XVI. századi kálváriájának írója28 — a következőképp emlékezett: „.. .mindannyiunkat sorra egy fényképezőgép elé szólítottak, s nem tudtuk, minek nekik a mi képünk. Nálam megmaradt belőle egy, hiszen ez az első olyan fényképem, amelyen nem az osztállyal, hanem egyedül állok. [...] A fényképész után megjelent a faluban a kormánybiztos. A nevére nem, de a hu-a tali címére még most is emlékszem. Sőt a felesége színes napernyőjére is, mert nyár volt, meleg, de olyat a falu még nem látott, hogy valaki a feje fölötti árnyékot magával sétáltassa az utcán, sőt a mezei ösvényeken is. Férje otthon méltóságos úr volt, itt még több, hatalmas, mint a jóisten, mert tőle függtünk. Mi szállítottuk engedelmesen mindenféle papírosokon őseinket, hogy ő mindegyiket mérlegre tegye, s az eredmény alapján leszázalékoljon: ennyit érünk, ez vagyunk. Mindezt tanúsítványba foglalta, miszerint nemzsidóknak vagyunk tekintendők. Emlékszem a fogalmazására is. És a »de«-jükre. De: tilos házasságot kötnünk olyannal, aki egészében vagy bizonyos százalékig annak tekintendő. Tizenöt évesen nem szándékoztam házasságot kötni semmiféle százalékkal, de ugye, bámulatos, hogy milyen bizakodó volt saját élettartamát illetően az a gonosz hatalom!”29

A minisztériumi előadó rendkívüli jogi precizitással, az anyakönyvek tömkelegét átnézve, a hatályos jogszabályok alapján dolgozott. A kiadandó tanúsítványok alapját képező rendeletek lehetséges liberális gyakorlatáról persze nem volt tiszte tájékoztatni azokat, akik csak a hatalom

28 Kovács András: Vallomások a székely szombatosok perében. Budapest, 1983. 441. p.

29 Uo. 419-420. p.

47