Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

nak.41 Zsidóellenes volt nemcsak azért, mert a társadalmon belül egyedül bennük látott a magyarságot veszélyeztető tényezőt. Egyetlen magyar- országi kisebbséget sem kritizált rajtuk kívül. Eltérően pl. Szabó Dezsőtől vagy később a népi íróktól, a magyarországi németségben sem. Erről árulkodott ellentmondásos, s meglehetősen nehezen értelmezhető szó- használata is: gyakran emlegetett magyar faj helyett „keresztény faj”-t.

Éppen ezért Gömbös nem elégedett meg a „nemzeti erők preferálásával” és a zsidók részleges korlátozásával a társadalom életének különböző területein. Bethlennel és politikai híveivel szemben nem látott lehetőséget a kompromisszumra, arra, hogy' bármiféle „polgári szövetség” létrejöhessen a zsidósággal. Szerinte ugyanis: „A zsidóság csak taktikából szövetkezik, végeredményben azonban minden eszközt felhasznál a maga hatalmi pozíciójának biztosítására.”42 Ha kevésbé drasztikusan is, mint pl. az ÉME különböző szervezetei,43 általános érvényű és kérlelhetetlen harcot hirdetett ellenük. Indoklásként — a háború és a forradalmak alatü magatartására utalva — a zsidóságnak felrótta hűtlenségét a magyar nemzettel szemben. Majd hozzátette: „A zsidóság szerepe hálátlan ezzel a kormányzattal szemben. A zsidóságot megvédték azon retorzió ellen, amelyet jogosan megérdemelt azon történelmi felelősség következtében, amely a kommün alatt reá hárult. A zsidóság bebizonyította, hogy nincs polgári front, csak egy zsidó érdek van, amely nem nyugszik addig, amíg a történelmi Magyarországot meg nem semmisíti...”44

Mindezek miatt Gömbös a zsidóság politikai jogait is korlátozni akarta. Az 1925:XXVI. te. (választójogi törvény) vitájában javasolta, hogy passzív választójogot csak azok a bevándoroltak kaphassanak, akiknek családja 1848-tól vagy legalább 1867-től az országban él, mondván: „aki nem generációkon keresztül lakik ebben az országban, akinek vérségé- nél, atavisztikus átöröklésénél fogva nincs érzéke a nemzet nagy' kérdései iránt, aki csak máról-holnapra jön az országba, annak választójogot

41 Gömbös már 1920 nyarán, a numerus clausus törvény vitájában egyértelműen fogalmazott: „...itt tulajdonképpen a magyar faj védelméről van ssp [...] gyenge, beteg és szegény a magyar faj, esj kell tehát védenünk! [...] A Ház asztalán fekvő törvényjavaslat határozottan fajvédelmi szempontból bírálandó el, és ebben a momentumban természetesen zsidóellenes is a tendenciája.” NN 1920. V. köt. (1920. szeptember 17.) 375.

42 NN. 1922. XXXII. köt. (1925. május 25.) 150. [Lásd: Gömbös 2004, 290-301.]

43 Zinner Tibor: Az ébredők fénykora 1919-1923. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989 (Zin- ner 1989) 31-61.

44NN. 1922. XXXII. köt. (1925. május 25.) 150.

28