Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

hető el, hogy a magyar mezőgazdaság uralkodó szerepe révén a — zömmel zsidó tulajdonban lévő — ipar, kereskedelem és a bankok is magyarrá legyenek. E gyakorlat kialakításához „bizonyos gazdasági diktatúrát” is szükségesnek tartott, oly formában, hogy megszüntetve a miniszterek egyenjogúságát „a magyar gazdasági életet a földművelésügyi miniszter diktálná”.32 A másik feladat: „keresztény gazdasági egyedek” teremtése „a földbirtokreform fokozatos és erélyes végrehajtása által.” Ennek megalapozásaként követelte a zsidók birtokában lévő földek elvételét, s földreform céljaira történő felhasználását. Az így végrehajtandó telepítés keretében szorgalmazta először azt, hogy — a turanizmus jegyében is — „keressünk Keleten fajtestvéreink között olyanokat, akiket fajunk erősítése szempontjából is szívesen látna mindenki”.33 Később a kivándorolt magyarok visszatelepítését javasolta, megfelelő farm- és telepítési szisztéma segítségével, ami által tőkeerős magyar kisgazdák jönnének vissza az országba. Mindezek révén „a kisgazda osztályból új történelmi osztályt kell nevelni” — mondta —, melyre a fajvédő politika építhet.34 Ezért „fajvédelmi szempontból, a nemzeti állam szempontjából” a földreform „minden körülmények között való teljes végrehajtását” szorgalmazta, akkor is, ha az gazdaságossági szempontból hátrányos lenne.35

A magyar faj erősítését kívánta szolgálni szociálpolitikai intézkedésekkel, az egykerendszer elleni küzdelemmel, az anya- és csecsemővédelem erősítése, az egészségügy' államosítása és vidéki fejlesztése révén is.

Különös figyelmet fordított a kultúrára és az oktatásra. Kultúrpolitikai megnyilatkozásainak alapgondolata: „nemzeti kultúrát csak az tud képviselni, aki a nemzetnek a fia és a vérközösséget vállalja a nemzettel.”36 Ahhoz, hogyr az ily'en fajtestvérek legyenek többségben, el kell fordulni a Nyugattól, a zsidóság által teremtett és képviselt városi kultúrától, s vissza kell térni „a nemzet ősforrásaihoz”, ismét megteremteni a

ki: a föld a honszerző magyaré legyen!»! 921-ben adjuk vissza törvényes úton azt, amit főként a zsidó bérlők elvettek tőle, és mondjuk ki, hogy’ a föld öt százalékánál több idegeneké nem lehet.” (S^ásfat 1921. január 9.) [Lásd: Gömbös 2004, 83-86.]

32 NN 1922. VII. köt. (1922. december 16.) 46.; XXIII. köt. (1924. április 16.) 412. [Lásd: Gömbös 2004, 245-267.]

"3»/1921. január 9.

34 NN 1922. 11. köt. (1922. július 24.) 296-298. VII. köt. (1922. december 16.) 36-38. XVII: köt. (1923. december 7.) 366—367. [Lásd: Gömbös 2004, 204—207.]

35 Gömbös 1922, 5. Pártprogramok 1991, 106.

36 NN 1922. VII. köt. (1922. december 16.) 45.

26