Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

meggyengült ellenálló képessége, s védtelenné vált a liberalizmus „narkózisával” szemben.19 A másik okot a bevándorlás és kivándorlás szabályozatlanságában jelölte meg. A dualizmus korában a szociális problémák megoldásának elhanyagolása miatt „saját fajtestvéreink kénytelenek voltak kivándorolni”, másrészt viszont korlátlanul telepedhettek helyükre „idegen fajok, elsősorban zsidók, amelyek az 6 élénkségüknél fogva, a mi elaléltságunknál fogva Magyarországnak mondhatnám arra való predesztináltságánál fogva, hogy kihasználják, teljesen kezükbe vették az uralmat e nép fölött.”20

Ebből kiindulva fogalmazta meg a teendőt: „Nem lehet és nincs is szebb föladata nemzetgyűlési képviselőnek, mint saját faját megvédeni a rabszolgaságtól, mely egyenlő az elpusztulással.”21 Azt az ereit pedig, mely biztosítéka lehet a sikernek, a „magyar vérben” látta. Ezért állította: „A fajmagyarnak erősítése biztosítja egyedül, egészen egyedül a második ezer évet.”22 íme a fajvédelem indoklása.

Az ő szemében a fajvédelem több mint antiszemitizmus. A zsidóelle- nesség Gömbös fajvédelmének fontos, de csak egyik — negatív aspektusú, kirekesztő jellegű — eleme. O mindig ez elé helyezte, és hangsúlyosabban fogalmazta meg másik — pozitív aspektusú, építő jellegű — elemét, a magyar faj erősítését, érdekeinek védelmét. Gömbös ennek jegyében így formulázta „vezérgondolatát”: „a magyar fajvédelcm jegyében regenerálni Magyarországot és a regenerált Magyarországnak világpolitikai pozícióját történelmi hivatásának megfelelően Kelet-Európábán biztosítani.” Majd hozzátette: „Meggyőződésem, hogy magyar nemzeti állam csak akkor bír prosperálni, csak akkor bírja biztosítani a létét, ha a nemzeti államon belül egy faj szupremáciája biztosítva van. ... erre pedig ebben

19 „...nekünk nincs faji öntudatunk, nem volt sovinizmusunk, ez csak politúra volt, nem voltunk meggvőződéses magyarok, hanem álmagyarok voltunk valamennyien, mert ha mi nem lettünk volna kivetkőztetve faji öntudatunkból, különösen az utolsó évszázadok alatt, akkor nem jöhetett volna ide bolsevista zsidóuralom, mert a nép ezzel öntudatosan szembehelyezkedett volna. Azt is a zsidó csinálta, igen ügyesen Mefisztó módjára összeveszejtette a magyarokat.” „Ezt a hatalmas erős fajt, a magyar fajt, amelv ezer éven keresztül meg tudta állani a helvét etnográfiai elszigeteltségében, mégis annyira képes volt narkotizálni a zsidó faj, hogy nem tért magához, mert az igazi hatalmi tényezők nem voltak a kezében.” (NN 1920. V. köt. [1920. szeptember 17.] 372.

2,1 Uo.

21 1920. augusztus 10.

22 NN 1920. V. köt. (1920. szeptember 17.) 375.

24