Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Katona Attila: Őrségváltás után rendszerváltás előtt. Az antiszemitizmus megjelenési formái a vasi megyeszékhelyen 1936 és 1938 között

A gazdasági problémák magyarázatánál nyilván Trianon, majd a gazdasági válság mindig megkülönböztető szerepet kapott. Ebben persze akadt is némi igazság, a település hátországának nagy részét az új határok miatt elveszítette. Új, tartalom nélküli jelszó (a „Nyugat királynője”) „kitalálására” futotta, de arra már nem, hogy a gazdaságnak látható lendületet adjanak. Jó példa erre az úthálózat fejlesztése. Kevésbé ismerte fel a vezetés, hogy, ami a XIX. században a vasút, az a harmincas években a modern közúthálózat kiépítése. El is kerülte a várost a nemzetközi főútvonal.26 Hiába lett a település képviselője dr. Halla Aurél kereskedelmi államtitkár, a csoda elmaradt. A szerény fejlesztési eredmények mögött nemcsak az invenciózus városvezetés hiányzott, hanem a megyei és városi elit közti harmónia is. Bauer Jenő azt javasolta, hogy fogalmazzák újra a város történelmi hivatását, küldetését.27 Ez azért is fontos kérdés, mert — s ez bizonyára szombathelyi sajátosság - éppen ekkor, a harmincas évek közepén életkorából adódóan távozott el a közéletből az a generáció, amely a századfordulón megteremtette a modern várost. A köztük kialakult személyes kapcsolatok és közös élmények, a büszkeség alapjaiban határozták meg a helyi politikai normát.28 Bauer felhívása arra is vonatkozott, hogy minden erő együttesen vegyen részt a munkában, az 1937-es írás — talán nem véletlenül — már visszhang nélkül maradt.

Alkony, talán ezzel lehet leginkább jellemezni a szombathelyi zsidóság létét a harmincas években. Az alkony persze nemcsak szép, de hosz- szú is. A helyi zsidóság minden szempontból visszaszorult. Az itt mutatkozó antiszemitizmus természetesen nem egyszerűen a helyi zsidók tevékenységére reagált, (funkciójából eredően néha még zsidóra sincs szüksége) de nyilván az itt élők létükkel és cselekedeteikkel, az érzelmi

2,'H/r, 1936. január 18. 2.

27 Dr. Bauer Jenő: A város történelmi hivatása, H/r, 1937. december 5. 2.

28 A szoros kapcsolatnak nagy szerepe volt abban, hogy a húszas évek elején a nagy antiszemita retorika ellenére kevés atrocitásra került sor a városban. A jótékonysági intézményeket nagyrészt ők finanszírozták, támadta is a kialakult helyzetet Lingauer Albin a lapjában. A harmincas években visszavonultakról, elhunytakról minden lap elismerően emlékezett meg, függetlenül attól, hogy gyermekük milyen irányba tartott. A Gerő Manó szerkesztette liberális Nyugatmagyarors-^ág például így írt a hienc származású Kopfensteiner Gj'ula 80 éves építési vállalkozóról. „Szemmel kísérhette a város növekedését — Cicerónak igaza van, az öregség nem gyengeség. Mintaképpé vált, ideállá nemesedett.” Fia, más, új néven (Kocsárd Emánuel) nyilas főispán lett. Kopfensteiner Gyula építési vállalkozó 80 éves. Nyugatmagyarowfág, 1936. január 13. 3.

176