Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Paksy Zoltán: A nyilaskeresztes mozgalom tevékenysége és társadalmi bázisa a Dunántúlon 1932 és 1935 között

autó. Holnap egy sereg.” írta erről a pillanatról a párt lapja.11 * 13 Talán maguk sem gondolták, hogy ez igaz lehet, azonban az 1935. évi országgyűlési választások alkalmával szélsőjobboldali vagy nyilaskeresztes jelöltre az országban már összesen 75318 szavazatot adtak le.14 A legjobb eredményeket a pártvezérek érték el, akik valamennyien a Dunántúlon indultak. Az országosan egyűni választókerületben induló 17 nyilaskeresztes jelölt közül tizennégynek a választókerülete ugyancsak a Dunántúlon helyezkedett el, döntő többségüknek a Nyugat-Dunántúlon.15 A Zala megyében induló négy képviselőjelölt 17260 voksot szerzett, az országban leadott összes szavazat 23 százalékát, a Győr megyeiek 13474-t (18 %), a veszprémi jelöltek pedig 8174 szavazatot gyűjtöttek (11 %), tehát e három megyében adták le a nyilas voksok több mint felét. Ezek az adatok önmagukért beszélnek, bizonyítják, hogy a szélsőjobboldal egyik legerősebb bázisa az 1930-as évek közepén az országban a Nyugat-Dunán- túl volt, és talán nem túlzás a nyilasoknak az a megállapítása sem, mely szerint mozgalmuk egyik őshazája Zala megye volt.16

A párt programja már kezdettől fogva leginkább az agrárnépesség körében tudott híveket toborozni és tett szert népszerűségre. A meginduló mozgalom gyorsan túllépte a korszak szokásos pártszervezkedéseit, határozott ellenzéki, a törvényes kereteket is túllépő aktivitást tanúsítva.17 Ez a működés elsősorban a fennálló rendszerrel szembeni izgatásban, valamint vallásellenességben (antiszemitizmus) nyilvánult meg, mindez maga után vonta a hatóságok fellépéseit.18

11 Magfar Horogkereszt és Pesti Újság, 1932. július 31. Horogkeresztes magyar zászló a

Dunántúl földjén.

14 Hubai László: Magyarország XX. s%á%adi választási atlasza 1920-2000. Budapest, 2001.

(Hubai 2001.) 1. kötet 58. ill. 2. kötet 104-109. A Böszörmény mozgalom egyetlen jelöltje sem tudta a választáson az indulás jogát kiharcolni.

15Sárbogárd (Fejér megye), Győrszentmárton, Halászi, Magyaróvár, Rajka (mind Győr), Marcali (Somogy'), Gyönk (Tolna), Vasvár (Vas), Enving és Ugod (Veszprém), Tapolca, Zalabaksa, Zalaegerszeg és Zalaszentgrót (mind Zala). Az egyéni kerületeken kívül listán indultak Debrecenben, Észak-Pesten és a Budapest-környéki választókerületben. Uo.

16 Pintér István: A kényszerpályára szavazó ország In: Földes-Hubai (szerk.) Parlamenti választások Magyarországon 1920-1998. Budapest, 1999. 202.

17 Vonyó 2001. 278-279.

18 Betiltották 1934-ben a párt zalaegerszegi és zalalövői gyűléseit az ott „elkövetett atrocitások miatt”. Ugyancsak a betiltás lett a sorsa az 1934. január 7-ére tervezett tapolcai nagygyűlésnek, míg a révfülöpi pártvacsorát a csendőrök oszlatták fel az elhangzó politikai beszédek miatt. Mindezt a Zala megyei főispán jelentette a belügyminiszternek 1934.

109