Szentgyörgyvölgytől Kehidáig. A zalai falvak történetének levéltári forrásai (Zalaegerszeg, 2001)

Kiss Gábor: A község-történetírás eredményei és sajátosságai Zala megyében

újabb publikációs lehetőséggel gazdagodtunk, a „Zalai Múzeum” című sorozattal — van tehát bőven szakirodalom a zalai község-történetírás számára.

Mindezen tényeket számba véve, figyelemre méltó, hogy az első, és sokáig egyetlen községi monográfia csak 1960-ban született meg Szántó Imre tollából: az akkor éppen Veszprém megyéhez tartozó Alsópáhok története.15 Szántó tudós történész volt, és valóban tudományos alapossággal, saját kutatásait is alapul véve írta meg szülőfaluja történetét. E monográfia érdekessége, hogy szerzője harminc év múltán (a fiát, Szántó Endrét maga mellé véve társszerzőnek) újraírta és Felsőpáhok történetével kiegészítve, korszerűbb szöveggel újra kiadta e művet. Ugyancsak Szántó Imre készítette el a már említett Hévíz monográfiát is 1977 és 1980 között — ekkor Hévíz még nem volt város. Ezeket leszámítva, 1989-ig leginkább szakdolgozat, vagy disszertáció szintjén készültek községtörténeti művek (pl. Hahót, Miháld, Bázakerettye, Tekenye történetéből), de ezek nem kerültek kinyomtatásra. Pedig volt honismereti mozgalom, készültek dolgozatok, folyt a gyűjtés, rendelkezésre állt az óriási szakirodalom — mégsem ambicionálta senki ezt a munkát. A tanácsi rendszerben, a körzetesített közigazgatás, a körzetesített oktatás, a körzetesített tsz-esítés nem kedvezett a helyi erők megjelenésének, a községek összetartó ereje gyenge volt egy-egy ilyen vállalkozás létrehozásához. Hogy mégis lehetett rá igény, azt éppen az 1990 utáni változások igazolják. Felmérésünk szerint a mai napig kb. harmincöt, ebbe a kategóriába sorolható mű látott napvilágot, ebből mintegy 15 tartozik a gyűjteményes, részmonográfia kategóriába. Ide soroljuk a templom, iskola, intézménytörténeteket is, mert ezek sokszor nagyon fontos részét képezik a községek történetének.

Az időbeli megkésettség, ha egyáltalán megkésettségnek lehet nevezni, egyáltalán nem ártott a község-történetírásnak, sőt a szerzők immár nagyon gazdag forrásanyag és szakirodalom birtokában dolgozhatnak. A monográfiák létrejöttében így is több tényező játszott szerepet. Jó ötlet volt pl. a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Zala Megyei Levéltár részéről a Zalai Kismonográfiák sorozat elindítása 1994-ben (ma már csak a múzeum jegyzi a sorozatot), hiszen azóta öt település — Za- lavég, Csesztreg, Zalabér, Pacsa és Batyk — története látott napvilágot e sorozat keretei között.16 A szerzők részben helyi történészek, részben

72