Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Széchenyi és a zalai könyvtárépítők

iratokat vásároljanak. Zala megye 1826. március 13-i közgyűlése örömmel fogadta a felajánlást, és egyetértve a gróf szándékával, felszólította a megye földbirtokosait, hogy Festetics László példáját követve, járuljanak hozzá a könyvtárépítés költségeihez.

Zala megye egyik leggazdagabb földesura ebben az időben Széchenyi István volt. Széchenyi gróf éves jövedelmének közel egyharmada, kb. 19- 20 ezer forint Zalából származott: ennyit jövedelmeztek az apjától örökölt pölöskei és szentgyörgyván uradalmak. Széchenyit egyébként is szoros családi szálak fűzték megyénkhez, mert édesanyja, Festetics Julianna Keszthely nagyhírű, felvilágosult földesurának, Festetics Györgynek a testvére volt. Festetics György fia, László gróf tehát rokonságban állt Széchenyivel, Széchenyi azonban nem sokra tartotta keszthelyi unokatestvérét. Amikor Széchenyi 1821 novemberében — életében először és utoljára — vendégségben járt Keszthelyen Festetics Lászlónál, a következőket jegyezte fel naplójába: „Lad agt ajánlotta, töltsék nála néhány hónapot. Inkább cukrot finomítanék a gyarmatokon. — Egy másik ilyen bolond nincsen a földön. Egészen bizonyos, hogy eltángálnám, ha egy hétig szorosan vele kellene élnem. Felesége, Istenemre, rászolgált a mennyországra.” Ilyen lesújtó vélemény után nem csodálkozhatunk, hogy Széchenyi nem igazán méltányolta Festetics László könyvtárépítő buzgalmát, és Zala megyének az alábbi, kissé kioktató hangvételű választ küldte 1826. július 19-én a pozsonyi országgyűlésről:

„Hogy hazánknak boldogsága, és nemzetünknek valódi léte leginkább a tudományoknak és honi nyelvünknek tejesgtésétől függ amint egt hoggám írott becses levelekben érdekleni méltógtatnak, senki jobban által nem látja, mint én, azért is, amint talán a tekintetes karok és rendek is tudják, én egy esztendei jövedelmemet egy Magyar Akadémiának felállítására már felajánlottam. En gondolkozásom módja szerint Zala vármegyének igagi előmenetelét és boldogságát nem Zala vármegyének magának előmenetelében, hanem egész Magyarországnak felemelkedésében keresem. Dicséretes ugyan gróf Festetits Lászlónak ajánlása, mely szerint egen vármegyében egy bibliothecát [könyvtárat] felállítani kíván, és én meg vagyok arrólgőgette tve, hogy ő éppen ügy, mint én, a közjóra törekedik, hanem, hogy egen tárgyban kijárt cél-elérőbb úton? O-e vagy én? Agag ha magamat úgy merem kimag/arágni, ag-e, aki egy hágnak bigonyos résgeit ékesíti, vág ag aki a még úgy sem épült hágnak fundamentumát /alapját] rakja — agt megítélni én a tekintetes karok és rendek bölcsességére bígom; a sikerét pedig ag egy vagy más intézetnek emberi ésg előre nem láthatja, ag ag isteni gondviseléstől függ! Es gróf Festetits Lásgló, valamint én is, ki-ki a maga belátásának

75