Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Hajószerencsétlenség a Balatonon 1796-ban

Adómon kívül, kik a hajú fenekébep ragaszkodván, életeket csudálatossan megh tartották, mindnyájoknak Hajú Törést kellett szenvedi. Így rész Szerént részeges kedélye miatt, rész Spennt pedigh azért, hogy legh rosszabb állapottban tartatott Hajúját mint fóllebb nyereségnek okáért 58. embereket mind ez mind talán az örökki való élettől megh fosztani, szerencsétlen kimúlásra vétkessen vezetni, sokjámbor éktüeknek bot- ránkoptatására morghos Háposságh Törü Buja életet viselni réspegeskedni, Káromkodni Semminek állé tóttá.

Mivel pedigh csak egy embernek is vétkessen okozott haláláért Hazánk Törvényei Szerént a Bűnös fej vételre parancsoltatnék it éltett ni.

Kívánnya azért ap Magistratuális A Prókátor, hogy Írott Bab Személy magának ugyan a bőven megh érdemlett Büntetésére, másoknak pedigh rettentő Példájára [...] Hóhér Pallosa alá Ítéltessék, akképpen ap élők spámábul ki töröltessék, maradandó javaibulpedigh a mennyire elgendők lesznek, a vipbe ölettettekk Díja megh fizettessék ...”

Néhány nap múlva — december 12-én — Zalaegerszegen sor került a tanúk és a vádlott szembesítésére, valamint a tanúvallomások lényeges változtatások nélküli hitelesítésére.

Mindezek után talán meglepőnek tűnhet az ítélet, miszerint:

„jóllehet ki nem világosodott az hogy a raboskodó a hajót Szántszándékkal bal veszedelembe ejtette, fölötte meg terhelte, avagy másképpen a következett Sperentsét- lenségnek oka lett volna; vagy a hirtelen be ütő spélvéspt előre láthatta volna; mivel mind apón által a Kormányopás alatt történt több rendbéli Sperentsétlenségeknek tekintetéből már egysperN Somogy Vgye által a hajó Kormányzóstul s révéspi szolgálatiul eltiltatván; a maga sperentsétlenségét, s hajónak melly lyukas is volt, rossp állapotban lététjól tudván 60 emberekkel veszedelemben indulni, s ekképpen apóknak következett hajó törésbeni és halálos sperensétlenségett espköplenni bátorkodott ap eddig szenvedett tömlöcpi sanyaruságok is büntetésekben spámláltatván 30 pálca ütésekre Ítéltetik; a révéspi Szolgálatiul végképpen eltiltatik, s appal spabaclon eresptetik... ”

A szerencsétlenség után három évtizeddel az emberek emlékezetéből eltűnt a tragédia. Hrabovszky Dávid 1826-ban kelt feljegyzése szerint: „... rég sperencsétlenség a monda szerint, hogy a Köv. Eörsi vípen egy tsapat Somogyba indult arató rettenetesen belévespett...”.

(K. I.)

67