Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Pálóczi Horváth Ádám válópere

kedve pedig más házasságra nints, és én hozgám illő, hogy azokban, mellyekben ötét örökösömnek szántam, e’ tettemmel is bátorságossá tegyem. ”

Kazinczyhoz írott leveleiből a szeretetlenség évei után a gondoskodásért érzett hála hallik ki és az érzelem melegségét megtapasztaló férfi ekképp fogalmaz: . 12 esztendei állhatatosság és igaz hőség sokat érdemel!1, leg alább én

előttem, a’kinek még Asszonyi hűséghez ~ hálaadatossághoz sem vala szerentsém, tsupa tsuda!” Kazinczy Ferenc hozzáintézett aggódó kérdéseire így felelt: ,gittül barátom! ne rettegj, hogy én és Klári olly keveset tartanánk vagy most, vagyjövendőben a’ házassági kötőlék' szentsége felül, mint tsak-nem minden más: szentnek és bomolhatatlannak tartanám én azt hit nélkül is: de ha valaki le-mond, vagy le-mondott rólam mint a ’ két elsőbb; szeretetét nem erőltetem: az őrző Angyalomat sem márasztom, ha fel-hágy velem. ”

Pálóczi szűk baráti körben Ids irodalmi csoportját, a Göcseji Helikont szervezve, jó könyvtárral rendelkezve, feleségének jóvoltából a gazdálkodás gondjaitól mentesítve utolsó éveit a tudomány és az irodalom művelésének szentelte. Nem sokáig élvezhette azonban boldogságát ifjú feleségével, 1820. január 28-án súlyos betegség után 60 éves korában meghalt, özvegyül hagyva Kazinczy Klárát, talán az egyeden nőt, áld szerette.

(N. L.)

55