Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Egyházi élet a XVIII. század elején

küldessenek”. Az intézmény 1711-1722-ig állt fenn. Ezidő alatt csupán 30 növendéket bocsátott ki. A püspök halálával az intézmény működése is megszűnt. A 23 évi szünetelés után Padányi Bíró Márton csak 1745-ben állította azt vissza.

A paphiány miatt egészen a XVIII. század középéig sok helyütt működtek ún. licenciátusok. Nekik hittudományi képzettségük nem volt, működési körük nagyjából megegyezett a protestáns iskolamesterekével. Világi, sok esetben családos emberek voltak, s ha írni-olvasni tudtak, s valamelyest jártasságot mutattak a katekizmusban, megbízást nyerhettek. Szent beszédek helyett pasqvillákat olvastak fel, közreműködtek a házasságkötéseknél és temettek. Ahol nem volt iskolamester, ott a licen- ciátus látta el az oktatást is. Még az 1730-as években licenciátus működött Zalában: Nagykapornakon, Dabroncon, Hosztóton, Rigácson, Uk- kon, Zalaszentlászlón, Gyülevészen, Bakon, Tófejen, Edericsen, Tüttö- sön, Récsén, Szabarban, Orosztonvban, Bakónakon, Kernenden, István- don és Szepetken. Bíró Márton püspöksége idején helyüket mindenütt képzett papok vették át.

A megye vallási térképe nem volt homogén, a katolikusok mellett szép számmal éltek itt reformátusok és kisebb számban lutheránusok. Nekik szinte mindenütt volt lelkipásztoruk és iskolamesterük. Területileg főleg a Balatonfelvidéken, illetve Göcsej kisnemesek lakta településein éltek. Ezekben a falvakban csak néhány katolikus élt. 1732-ben például Udvariban 7, Pécselyen 16, Füreden 9 lélek. Néhány településen szinte kizárólagosan protestánsok laktak, mint például Csicsón, Szentjakabfán reformátusok, Kővágóörsön, Köveskállón, Monoszlón lutheránusok.

A zsidók nagyobb számú betelepedése a vármegye területére az 1720-as évektől indult meg.

(K. I.)

37