Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
A bakónaki "ellenforradalom" 1919-ben
Zalai Millennium 37. A BAKÓNAKI „ELLENFORRADALOM” 1919-BEN Az 1919-es Tanácsköztársaság a vidéki, falusi emberek számára az esetek döntő többségében nem jelentett mást, mint az eddigi nélkülözések fokozódását. A Dunántúl, így Zala megye is megkímé- lődött ugyan a fegyveres harcoktól, de a békétlenség minden más eleme jelen volt az itt élő lakosság életében. A pénz elértéktelenedése, az állandó élelmiszer-rek- virálások, zabrálások nem igazán ébresztettek rokonszenvet a proletárdiktatúra iránt. Ugyanakkor érthető — de nem elfogadható — módon elemi erővel törtek a felszínre ebben a zűrzavarban az elmúlt háborús évek és az azt megelőző évtizedek sokáig lefolytott konfliktusai, valamint az egyén megalázottságából és kiszolgáltatottságából fakadó frusztrált düh, amely kapcsán sokan elérkezettnek látták az időt vélt vagy valós sérelmeik megtorlására. Ez az erőszak azonban — ahogy az érdekes módon mindig lenni szokott — az alullévők által nem is igazán az elit ellen irányult, hanem a hozzájuk hasonló társadalmi állású, teljesen ártadan, eseüeg ismeretlen embertársaik ellen, akikben valamilyen oknál fogva meglátták az „ellenséget”, nyomoruk tudatalatti okát. A proletárdiktatúra által megteremtett forradalmi terror Zala megyében szerencsére nem követelt annyi áldozatot, mint az ország más vidékein, mindössze egyeden súlyos incidens történt, amely mint a „nagybakónaki ellenforradalom” került be szűkebb pátriánk történetének dicstelen lapjai közé. Polai János, a forradalmi vádbiztos 116
