Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
A közjegyzői tevékenység kezdetei Zalában
den törvényszék székhelyén létesült legalább egy iroda, de a járásbíróságok mintegy ötödé mellett is volt már kezdettől fogva közjegyző. Számuk az 1880-1890-es években jelentősen emelkedett, a századfordulón elérte a 274-et. A XXXV. te. felhatalmazása alapján kiadott 4.164/1874. számú igaz- ságügy-miniszteri rendelet Zalában négy közjegyzői hivatalt létesített. Zalaegerszegen a törvényszék területére nézve, Csáktornyán ugyancsak a törvényszék területére nézve, Nagykanizsán a helyi és a letenyei járásbíróság illetékességi körére, Keszthelyen pedig a helybeli járásbíróságéra. Miután a törvény 1875 májusa helyett csak augusztus elsején lépett életbe, így valamennyi kinevezett közjegyző (Zalaegerszegen: Hideg József, Csáktornyán: Ziegler Kálmán, Nagykanizsán: Plihár Ferenc, Keszthelyen: Saáry Vince) csak 1875. augusztus első napjaiban (augusztus 4. és 6. között) kezdhette el munkáját. Rövid idő múlva még két zalai járásbíróság székhelyén létesítettek közjegyzői állást. Tapolcán 1876 júniusában, Alsó- lendván ugyanezen év szeptemberében kezdte meg működését az ilyen iroda. Tevékenységük növekvő fontosságának bizonyítékaként a későbbiek folyamán Zalában még három településen állítottak fel közjegyző- séget: Sümegen 1891 májusában, Perlakon 1907 októberében, Letenyén 1921 áprilisában. Mindezek nyomán már valamennyi megyénkben működött járásbírósági székhelyen volt már hivatal, sőt Zalaegerszegen 1931 májusában újabb közjegyzői álláshely is rendszeresítésre került. Csupán csak az 1929-ben felállított Zalaszentgróti Járásbíróság mellett nem létesítettek önálló közjegyzői státust, ennek területén a sümegi, keszthelyi és zalaegerszegi közjegyző volt illetékes aszerint, hogy adott településre nézve az új bíróság felállítása előtt melyikük járhatott el. A hivatali tevékenységről szólva elmondható, hogy a feladatok döntő többségét a hagyatéki ügyek, valamint a bírósági és árvaszéki megbízások teljesítései tették ki. Az örökösödési ügyek száma a két világháború közti időben átlagosan 600-800 között mozgott. Ugyanakkor a klasszikusnak tekinthető közjegyzői ügyletek — szerződések kötése, végrendeletek felvétele, névaláírások hitelesítése, tanúsítványadás, letéti ügyek stb. — száma a múlt században szinte valamennyi zalai irodában évente csak mintegy 200 körüli volt, sőt a legnagyobb ügyforgalmú helyeken még az 1930-as években sem lépte túl az 500-at. 111
