Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
hanem a felek nevének kezdőbetűje szerint kerültek az egyik vagy másik bíróhoz, ami végső soron a bíróság vezetőjének kiosztási jogát korlátozta. A tervezet világosan kimondta: „A bírák képességei különbözők. Az egyik kedvvel, rátermettséggel és könnyedén intéz el bizonyos pereket, míg mások megfelelő képesség hiányában kedvtelenül és nehézkesen. Nem célszerű tehát megengedni azt, hogy a betűk szeszélye szerint kerüljenek az ügyek az egyik vagy másik bíróhoz. Ezenkívül a betűbeosztás visszaélésekre is adott okot, mert a felek aszerint, hogy az egyik alperes, vagy a másik alperes nevét írták elsőnek a keresetre, előre kiválasztották azt a bírót, aki ügyükben el fog járni, így a betűbeosztás tulajdonképpen nem is alkalmas az ügyek arányos elosztására.”- A sok külön iroda és a lajstromok sokfélesége a kezelést jelentősen megnehezítette. Nem tette lehetővé a munkaerő hatékony kihasználását, sokszor a kezelők csak saját irodájukkal törődtek, egymástól elszigetelődtek. Hiába növelték a kezelő- személyzet számát, az ügykezelés mégsem vált megfelelővé, az irodák között nem egyszer éles különbségek mutatkoztak akár a szabályszerűség, akár a gyorsaság tekintetében.- Szembeszökőek voltak a lajstromok sokféleségéből származó problémák. Azt, hogy a 15 féle lajstrom közül melyikbe kellett az ügyet bejegyezni a kezelő sokszor csak akkor tudta eldönteni, ha az egész ügyet gondosan áttanulmányozta, és ebből következtetni volt képes arra, hogy az ügy milyen elintézést fog majdan nyerni. Volt jónéhány olyan eset, amikor a minisztériumnak kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy bizonyos ügyet melyik lajstromba vezessenek be. Különösen az egyezségi és sommás, a vizsgálóbírói és a büntető ügyekre vonatkozó megkeresések lajstromával kapcsolatban merültek fel ilyen elhatárolási problémák. Idézve a tervezetet: „Elképzelhető most már, hogy mily nehézséget okoz a helytelenül lajstromozott, vagy olyan ügyeknek a feltalálása, amelyek természete teljes bizonyossággal nem ismeretes. Ilyenkor a polgári ügyet tíz, a büntető ügyet négy lajstromban kell keres94
