Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
I. A magyar polgári kori jogszolgáltatási rendszer alapvető elemei, és ezek fontosabb jellemzői
IV. Elnöki és fegyelmi ügyek 2.1.2. Királyi járásbíróságok Az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi törvény lakonikusan írta körül a járásbíróságok hatáskörébe tartozó ügyeket. Úgy rendelkezett,10 hogy egyrészt mindazon peres és peren kívüli törvénykezési teendők tartoznak ide, amelyek az akkor hatályos törvények, törvényes rendeletek alapján a korábban fennállott egyes bíróságokhoz (szolgabíró, városi bíró, kerületi főbíró, egyes bíró) voltak utasítva. Bűnvádi ügyekben szintén ezt az elvet kellett követni azzal, hogy a hatáskört kiterjesztették az 1848. évi XVIII. és XXXI. te. egyes rendelkezéseinek megszegése alapján indított bűnvádi eljárásra is. Sőt ehhez a szinthez tartoztak azok a bűnvizsgálatok is, amelyek egyébként olyan bűnügyekben folytak, melyekben a törvényszék bírt hatáskörrel, de a vizsgálatok vezetését a törvényszék saját bíróira nem bízván, azokat a járásbíróság kijelölt bírája teljesítette. A járásbíróságok vizsgálati feladatokkal való megbízása az új bűnvádi perrendtartás hatályba lépése után is megmaradt, ugyanakkor a bűnügyekre vonatkozó hatásköröket az 1897. évi XXXIV. törvénycikkben rögzítették újra. A járásbíróság felettes fóruma polgári ügyekben kezdettől fogva a területileg illetékes törvényszék, bűnügyekben 1900-ig az illetékes ítélőtábla, azt követően ugyancsak a törvényszék. A járásbíróság peren kívüli eljárásban hozott végzései felülvizsgálata tekintetében az ítélőtábla járt el. A járásbíróság mindig egyesbíróként határozott. A következő négy nagyobb ügycsoportba sorolhatók a hatáskörébe tartozó ügyek: 1015-16. §§. 16
