Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
- érkezés hónapja, napja,- iktatószám, az esetleges előszóm és az előadó neve,- felek nevei,- az irat neme és tárgya,- a település neve és a telekkönyvi betét (telekjegyzőkönyv) száma,- a csatolt eredeti okiratok és egyéb mellékletek száma,- észrevételek. Továbbra is élt az a szabály, hogy az iktatókönyvet naponta le kellett zárni. Az iktatókönyvvel párhuzamosan vezetett mutatókönyv szerkezete sem változott. Vezérszóként annak a félnek a nevét kellett bejegyezni, aki ellen a telekkönyvi bejegyzést kérték; végrehajtási ügyben a végrehajtást kérő nevét. A rendelet szerint a tulajdon átruházását, valamint az adó- és illetékhátralékok bejegyzését „tárgyazó” ügyeket nem kellett bevezetni a mutatókönyvekbe. Bár e szabály alkalmazásától a bíróság vezetőjének döntése alapján az eltérés megengedett volt, a gyakorlatban általában mereven követték a jogszabály előírását, ily módon az ügyek igen jelentős hányada (lásd: tulajdonjog átruházások) nem került mutatókönyvi bejegyzésre. Az iktatószám, törve az iktatás évének számával és kiegészítve a tk. rövidítéssel alkotja az irat számát. Minden ügyirat külzetének jobb felső részén az iktatást követően kötelezően alkalmazandó és meghatározott tartalmú iktatóbélyegző segítségével feltüntették az adott bíróság - mint telekkönyvi hatóság - elnevezést, az iktatószámot, az érkezés idejét, valamint a példányok és egyéb csatolmányok (ív, felzet, melléklet) számát. Az utóiratra az előirat számát is fel kellett jegyezni. A beadást követően - a jogszabály előírása szerint még aznap - el kellett végezni a szükséges széljegyzést és szemlét. Ezek után az iratokat előadókönyv mellett a telekkönyvi ügyek elintézésével megbízott bíróhoz juttatták el, aki átadókönyvvel adta vissza az elintézett ügyet a telekkönyvi irodába telekkönyvi bevezetés és kiadás végett. A kiadás folyamatába osztották szét az ügyeket leírás és másolás céljából a kezelőszemélyzet kijelölt tagjai között. Ennek nyilvántartására a kiadókönyv szolgált. Abban, a kisebb bíróságoknál nem ritka
