Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
utóbb kivételessé. 1915-től az elsőfokú telekkönyvi hatóságok kizárólag a járásbíróságok lettek. A telekkönyv - mint speciális nyilvántartási rendszer - alapvetően négy részből állt: telekkönyvi betétekből, illetve ahol ezek nem készültek el ott a korábbi telekjegyzőkönyvekből, az ezekhez tartozó különféle mutatókból, térképekből, és a telekkönyvi iratokból képzett szűkebb értelemben vett irattárból. E négy elemből álló tágabb értelemben vett irattárat másként telekkönyvtárnak is nevezték. Ehelyütt most csak a telekkönyvi iratok ügykezelésének legfontosabb szabályaival foglalkozom.131 A telekkönyvi ügyvitelt a bíróságokon belül önállóan szervezett ún. „telekhivatal” végezte. Az érdemi ügydöntő munkát eredetileg egy 3 tagú bírói tanács peren kívüli eljárásban látta el. Miután ez különösen a járásbírák számára legtöbbször csak formális, de egyébként indokolatlan többletmunkát okozott, ezért az 1874. évi XV. te. a járásbírósági szinten az egyesbírókénti eljárást vezette be. Ugyanezt az intézkedést a törvényszékeknél csak az 1887. évi XXIX. te. rendelte el. Addig tehát egyfajta vegyes eljárási mód volt érvényben. „... a telekkönyvi hatóságot ... nem csak különböző minőségű és hatóságú bíróságok, hanem különböző módon is gyakorolják, úgy hogy csak a körülményektől függ, hogy egy vagy másik telekkönyvi ügy társas bíróságilag, vagy egyes bíró által intéztetik el ... . Ez az anomália annak idején méltán szenvedett a szakközönség részéről megrovást.”152 A telekkönyvi iroda iktatókönyvét hosszú ideig az 1853. május 3- án kelt császári pátens előírásai szerint vezették. A telekkönyvi ügyvitelt illetően 1914-ig részletes kodifikáció nem is volt, csupán né- * 132 l5lA telekkönyv funkciójával és a telekkönyvi iratokkal részletesen foglalkozik Baranya Margit tanulmánya. In: Levéltári Szemle 1970. 3. sz. 572-618. p. 132Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi rendtartás mai érvényében Bp., 1877.279. p.
